Veszprém

 

Pápa, 200 néző. Vezette: Válé, Gaál, Józsa.

Pápa: Kálmán 6/3, Szanati M. 7/3, Bereczki 5/3, Horváth G., Majic 24. Csere: Keresztes 11, Hadnagy 6, Fülöp 5, Horváth A. 3/3, Szanati G., Perger. Vezetőedző: Vajda József.

Veszprém: Simon 11, Kálló 9/3, Pavlovic 21/3, Körtélyesi 7/3, Hegedűs 7/3. Csere: Kámán 14/9, Helmeczi 4/3, Novák, Jilling 20/12, Sipos 3, Naményi 6/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Ahogy arra számítani lehetett, a kisebb (?) gödörbe került hazaiak felszívták magukat a megyei derbire: az első percekben náluk volt az előny, ám a jobb formában lévő vendégek rendre egyenlítettek, majd Simon László dupláival – egyszer és mindenkorra – átvették a vezetést (5-8). A presztízscsatában ettől a pillanattól fogva a mieink domináltak, az ellenfelüknél jobban koncentrálva, fegyelmezetten és pontosan tüsténkedtek. Törekedtek a rivális kulcsembereit kikapcsolni a játékból – a később megsérült csillagot, Kálmán Lászlót jól semlegesítették –, azonban Nikola Majiccal nehezen bírtak, a szerb legény egy ideig tarthatatlannak bizonyult, klubja pontjainak zömét ő szerezte (8-17). Mérész-edző tanítványai könnyebben kerültek helyzetbe és csapatként funkcionáltak, sok mindenben a vetélytárs fölé nőttek (13-23). Kis túlzással élményszámba mentek a labdaszerzéseik, a lepattanóik, hogy Hegedűs Attila blokkjairól ne is szóljunk. Mivel mindenki beletett valamit a közösbe, kezdték elbizonytalanítani a pápaiakat (13-27). Kihagyott helyzetekkel folytatódott a mérkőzés, s noha továbbra is sokat mozogva védekeztek Körtélyesi Gergelyék, a kintről is betalált másik oldal ébresztőt fújt, majd szinte észrevétlenül repesztett egy tizenkettő-kettes rohamot (22-29). Kálmán-triplájával még közelebb jöttek, aztán az apróbb hibákat vétett egyetemisták összekapták magukat és újra összeszedetten – a mezőnyből jól dobva – iparkodtak. Ennek következtében megint „megléptek” (25-33), ám ekkor még Keresztes Rafaelékat sem szabadott félteni (32-35) – újra nyílt lett a rangadó. Ezt követően a vendégek az addiginál kevesebb levegőt engedtek az ellennek, elszántabbak és magabiztosabbak lettek (34-43). Megértették, jobban kell összpontosítaniuk. Jól jött, hogy Nebojsa Pavlovic elkezdett ihletett formában kosarazni: a pontjain túl lepattanókat szedett (a lefújásig nyolcat), gólpasszokat adott (három), labdákat lopott (kettő) és faultokat harcolt ki (hat). A nagyszünet előtt Vajda József, a Motax-trénere csalt mosolyt a vendégdrukkerek arcára, aki a bíróknál és az ellenőri asztalnál folyamatosan kommentálta a számukra mind kedvezőtlenebbül alakuló eseményeket (37-49). Ennyit jelentett, hogy a veszprémiek egymás kezére játszva robogtak előre.

Kámán Tamásék fordulás után is meglepően jól, – az elmúlt hetek adatsorait látva – hovatovább szenzációsan céloztak távolról: minden második próbálkozásuk jó volt a hárompontos-vonalon túlról (38-56). Ezt követően ugyanakkor felsegítették a földről a vendéglátókat, akik szigorúbbá tették a védelmüket és visszajöttek a találkozóba (46-58). A negyed első öt percében csupán tizennégy pont született, ebben a periódusban egyik fél sem termelte futószalagon a „gólokat”, sok helyzet maradt kihasználatlanul. Később Hegedűs és Kámán is begyűjtötte a negyedik személyi hibáját, s bár akadozott a gépezet, a pápaiak nem tudtak komolyabb galibát okozni. Hamarosan ismét Vajda-mester „alakítása” következett, aki megkapta második technikai hibáját, de a kispadot csak hosszú percek múlva volt hajlandó elhagyni. A sajátos intermezzo az övéit vetette vissza, hiszen a ritmusra lelt Kálló Nándorék újfent sok energiát tettek a csatába és felpörögtek (47-65). Az alakulatok a folytatásban más tempóban „muzsikáltak”, az erejükkel is elkészült, s elkedvetlenedett hazaiak leeresztettek, míg a náluknál egységesebb vendégek pompás megoldásokkal szolgáltak (48-70). Ekkortájt már csak egy csapat volt a pályán, a keményen védekezett és látványosan támadott veszprémi. Mérész-edző a záró felvonásban is bátran forgathatta a gárdáját, ugyanis addigra eldőltek a lényeges kérdések (49-77). Jilling Lászlóék nem csak az összecsapást kontrollálták, labdaszerzésekkel és triplákkal is operáltak, legfeljebb a harminchatos teljesítményindex-szel zárt Majic okozott nekik néha fejfájást (55-83). A mieink nagy szívvel küzdöttek, s bevállalósan dobhattak, lévén, a lepattanó-csatát is megnyerték (huszonhét, ill. harmincnégy). Alighanem a pápaiak is szerettek volna túl lenni a párharcon, mert az erejük mellett a hitüket is elvesztették, miközben Sipos Ádámék mind gyakrabban késztették őket macska-egér harcra (62-95). Persze a nagy hajtásban ők is elfáradtak, de nem annyira, hogy a végén ne szerezzék meg a szurkolóik által „követelt” százpontos karácsonyi álomhatárt.

Mérész Csaba: Mondhatni az első sípszótól kezdve megvalósítottuk a megbeszélt taktikát, védekezésben és támadásban is úgy indítottunk, ahogy azt kértem. Voltak ugyan kisebb megingásaink, de összességében rendkívül agresszívak voltunk, nem engedtük kibontakozni az ellenfelet. Elégedett lehetek, tudniillik csapatként nyertünk.

 

Fotó: foto24.hu