Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Gelencsér, Reisz, Mintál.

Veszprém: Cook 21, Pável 3/3, Schéda 11/9, Hegedűs 11/3, Körtélyesi 25/6. Csere: Lógár 5, Kovács 7/3, Schmitz. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Honvéd: Tóth 10/3, Máté, Pintér 8/3, Hargitai, Stefán 10. Csere: Drevenka 11/9, Kováts 8, Szalay 9/3, Mucza 12/9, Bea 2, Fülöp. Vezetőedző: Puskás Artúr.

Nem a legjobb előjelekkel, ugyanakkor győzelmi szándékkal léptek pályára a hazaiak, akiknek a keretéből a két fazonszabász – Simon László és Helmeczi András – sérülés miatt hiányzott, ám miután a társaiknak a „sasfészkükben” volt jelenésük, illetve a sereghajtó érkezett mifelénk, az esélyeket latolgatott nézők szeme előtt kizárólag egyetlen eredmény lebegett. Az ősszel eddig inkább az önzetlenségéről tanúbizonyságot adott Cook gólja vezette fel a találkozót, s ez úgy felvillanyozta a nagy elánnal indított, labdákat szerzett bakonyiakat, hogy egyszersmind repülőrajtot vettek (8-0). Mivel az elején más dimenziót „választottak”, a vendégek időt kértek, csakhogy az időleges felzárkózásuknak (8-4) a mieink hamar megálljt parancsoltak (13-6). Az egyetemisták védőmunkájára nem lehetett panasz, az olyan szigorú volt, hogy a másik oldal általában ötlettelenül adogatta körbe a játékszert. Hiába cserélgetett Puskás-edző, a tanácstalanság később is kiütközött rajtuk, képtelenek voltak lábra kapni (22-8). A következő negyedben aztán fordult a kocka, a letámadással zavart okozott és kintről jobban célzott ellenfél elkapta a fonalat, s hirtelen hét pontot faragott le a hátrányából (22-17). Ezek a pillanatok arra utaltak, hogy a blokk egyetlen derbijén sem szabad megnyugodni, hiszen bármelyik gálaelőadás döcögősé válhat (24-20). Pável Dániel után Hegedűs Gergely is idejekorán begyűjtötte a harmadik faultját, igaz, a sípmesterek néha hajmeresztő ítéleteket hoztak. Szerencsére a veszprémiek vérszegény attakjaiba élet költözött, akarással kompenzálták a hibáikat, míg Körtélyesi Gergely elől is, de főként hátul nyújtott kimagaslót (29-20). Ezzel együtt az etap első hét percében hét HOYA-pont született, kiváltképp az ötletesség és a vállalkozó-kedv hiányzott a támadásokból; helyette buta hibák követték egymást (30-25). A színvonal sem verdeste az eget, tehát nem beszélhettünk közönségszórakoztató műsorról (33-27). Az előnyüket elherdált hazaiak az első félidőben hullámzóan teljesítettek, gyanítható volt, hogy az öltözőben Mérész-mester nem dicsérgeti agyba-főbe a tanítványokat.

Fordulást követően a vendégek tovább csökkentették a differenciát, ezért jól jött Pável hárompontosa – ugyanis félő volt, hogy a piros-feketék még inkább megérzik a vérszagot (38-31). A mieink már nem alapjáraton mozogtak, próbáltak a saját ritmusukban kosárlabdázni, ám Drevenka Dávid távoli dobásai gondoskodtak arról, hogy ne lehessen hátradőlni (42-37). A csata ezen szakaszában megint görcsösnek tűntek a hazaiak, nem mindig értették meg egymást a küzdőtéren, még jó, hogy a hozzáállásukkal nem volt gond: látványos játék híján becsülettel harcoltak. Műhelyünk messze járt a csúcsformájától, képtelen volt megmutatni az igazi arcát (…az összecsapáson tizenhét büntetőt rontottak el), Körtélyesi triplája után el is kélt a talpra ugrott drukkerek bíztatása (50-45). Az erőcsatár mellett az ugyancsak harminckettes értékindexig jutott Cooknak is járt a taps, a lepattanókat szedett, gólpasszokat adott, faultokat kierőszakolt és blokkokat is kiosztott légiós bizonyította, hogy klubunk jó vásárt csinált vele. Később Hegedűs is berámolt egy triplát, majd szinte azzal a lendülettel kipontozódott (58-49). A felek a záró felvonás előtt életet leheltek a mérkőzésbe, potyogtak a kosarak, de ami lényegesebb volt, hogy Schéda Martinék nyolcpontos vezetéséről indult az utolsó tíz perc. A vendéglátók végre a saját taktusuk szerint, jó mentalitással pattogtattak, a játékuk gyorsabb és élvezetesebb lett, a vetélytárs már nem azon a hőfokon üzemelt, mint korábban (69-57). Cook sokadik trükkje után a publikum hangja betöltötte a termet, mintha kezdett volna eldőlni a vártnál szorosabb csata (74-61). Schéda újabb hármasával kiegyenesedett a meccset kísérő kérdőjel, a hajrára alakult ki a legnagyobb különbség (82-63). A lepattanó-csatában meglepetésre diadalmaskodott – igaz, huszonöt labdát eladott – „honvédek” azonban a végén is megmutatták, hogy a helyezéstől függetlenül jó csapatuk van, a lefújás előtt kinti dobásokkal kozmetikázták a végeredményt.

Mérész Csaba: Gratulálok a srácoknak, akik most a nagy szívüknek és a küzdőszellemüknek köszönhetik a sikert.

 

Fotó: veol.hu