Veszprém

 

Veszprém, 600 néző. Vezette: Boros, Hervay, Nagy.

Veszprém: Helmeczi 25/12, Lógár 2, Kovács S. 10, Pavlovic 25/3, Körtélyesi 9/3. Csere: Balázs 6/6, Hegedűs 8/3, Simon L. 3, Schéda. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Oroszlány: Kiss K. 10/6, Madár 10/9, Kovács G. 9., Spagnolo 12, Sömenek 7/3. Csere: Illés 30, Bödör 6, Kiss Á. 1, Zsíros 2. Vezetőedző: Vavra András.

Ha valamire, akkor a presztízscsata légkörére nem lehetett panasz: már a feldobás előtt kitűnő volt a katlan atmoszférája – a vendégeket száznál is több drukker kísérte el a királynék városába, de a helyi szimpatizánsok is kitettek magukért. Szerencsére a parketten is pompás megoldások követték egymást, a csapatok hamar játékba lendültek, a magas fordulatszámon pörgött mieink próbáltak fogást lelni a riválison; vagyis hiába vezettek tetszetős támadásokat, azokra rendre jött a válasz (4-4). Előbb Körtélyesi Gergely, aztán – a legjobb veszprémi szereplését prezentált – Helmeczi András talált be kintről, hogy idővel következzen az éllovas (11-11). Öt percig tartott a közönségszórakoztató gólgála, mert a felek utána nagyobb gondot fordítottak a védekezésre (14-13). Később megremegtek az addig magabiztos hazai kezek, az élvezetes, izgalmas és színvonalas mérkőzésen az „oroszlánok” át is vették a vezetést (17-18). A publikum nagy tapssal zárta az első negyedet, mert az első és második helyezett jó hírverést csinált a sportágnak; minden tekintetben kiegyenlített volt a párharc. A nagy iram később is megmaradt, de ebben a HOYA-rajongók nem lelték az örömüket – az idegesnek tűnt kedvenceik rossz döntéseket hoztak, a rövidzárlatukkor a listavezető nem engedte őket kibontakozni, ilyenformán az akcióik nem lettek kellően kidolgozva, a kísérleteik pedig kimaradtak (24-31). Aztán a fordulatra, az ellenfél meglógására változás volt a felelet: Nebojsa Pavlovicék mentek egy tizenkettő–nullás rohamot, szinte a semmiből váltottak ritmust, a szervezett védekezésük közepette bíztatták, tüzelték egymást (34-31; egyébiránt a harminchatos értékindexszel zárt légiósunk a mérkőzésen tizenhat lepattanót jegyzett). Jó volt nézni Helmecziék előadását (…nem hiányzott belőlük az állhatatosság), csakhogy a másik térfélen sem nyeretlen kétévesek pattogtattak, Illés Máté például ihletett formában szorgoskodott, ugyanakkor a Mérész-tanítványok – ha szűken is, de – kézben tartották az irányítást (41-36).

A nézők a nagyszünetben arról beszélgettek, hogy rég’ láttak ilyen jó bajnokit, „mázlijukra” az övéik a folytatásban is elszántan és akaratosan iparkodtak, átérezték a derbi fontosságát (44-38). Mindent próbáltak megtenni a diadal érdekében, ám a viadalt nem véletlenül hirdettük az egyenlő erők küzdelmeként, lévén, az oroszlányiak kisvártatva újra a nyakukban lihegtek (48-47; a gárdák a büntetőket is igazságos elosztásban hagyták ki, összesen tizenegy–tizenegyet). Hatalmas harc zajlott a pályán, a palánkok alatt szinte levegőt sem lehetett kapni, valamennyi kosárért keményen meg kellett dolgozni. A bakonyiak ugyan uralták ezt a periódust, ám a kiélezett ütközetben a vendégek rendre összekapták magukat, s látótávolságon belül maradtak (53-50). Szükség volt hát arra, hogy az előnyüket megtartott hazaiak összedolgozzanak: mindenki együtt élt a játékkal és mindig akadt valaki a soraikban, aki lendített egyet a műhelyen (60-54). Bár Illés eztán is tarthatatlan volt, a veszprémi védelem általában szigorúan funkcionált, nem véletlen, hogy a lefújásig tizenhat labdaeladásra kényszerítették a másik oldalt (…ezzel szemben ők hatig jutottak ezen mutatóban). Hatpontos HOYA-vezetésről indult a záró felvonás, miközben Mérész-mester jó érzékkel forgatta az alakulatát, a kulcsemberei közül valaki mindig a kispadon pihent (68-61). Mikor a hazaiak elkezdtek veszíteni a pontosságukból, izzott a levegő a teremben, a vendégfanok is érezték, hogy most kell igazán kiállni Zsíros Péterékért (70-66). A lepattanó-csatában fölénk nőtt OSE minden eddiginél veszélyesebbnek mutatkozott, az összes szituációért megharcoltak, igaz, a labdákat szerzett Körtélyesiék is odatették magukat, ám hiába volt szervezett a hátsó alakzatuk, azt a vetélytárs néha átjátszotta (72-71). Minden pontot óriási üdvrivalgás fogadott, ekkortájt – másfél perccel a vége előtt – előbb a veszprémi hívek örülhettek (77-71), azonban az ellen ebből a hátrányból is felállt, ami lázba hozta a B-közepüket (78-77). Sajnos Madár Andrásék jobban bírták idegekkel a rendes játékidő hátralévő részét, egalizáltak, így jöhetett a hosszabbítás…

…Ahol tovább fokozódtak az izgalmak, de a szinte végig előnyben lévő, összességében kiválóan helytállt veszprémiek a „túlórában” felőrölték a jobb mezőnybeli dobószázalékot produkált ellent, más kérdés, hogy Kiss Kornélék is jó szájízzel térhettek haza, ugyanis az év végén hét ponttal vertek meg bennünket. Így az alapszakaszt ők nyerték meg, a mieink előtt.

Mérész Csaba: Ahogy előzetesen mondtuk: nem számolgattunk, egyszerűen játszottunk egy jó meccset és a lefújáskor örültünk. Az ellenfélnek az első, míg a – küzdeni tudásból jelesre vizsgázott – csapatomnak a második helyhez gratulálok.

 

Fotó: foto24.hu