Veszprém

Bonyhád, 300 néző. Vezette: Gelencsér, Lövész, Mintál.

Bonyhád: Faragó 28/9, Lukács 20/12, Baki, Hegedűs 4, Tömösváry 16. Csere: Illés 18/6, Kovács 5/3, Jilling 3/3, Fetzer, Rutkai 2, Gébert 3. Vezetőedző: Morgen Frigyes.

Veszprém: Nagy 5/3, Novák B. 2, Kámán 21, Sipos 6, Szabó 10. Csere: Vertetics 19/6, Fekete 13/9, Novák P. 10/6, Kováts. Vezetőedző: Petőfi Áron.

Érdekes, a tabellán negyedik helyen álló – labdát és lepattanót szerzett – mieink kezdtek valamivel jobban, s ha Szabó Tibor nem ront el egy zsákolást, szebben is festhetett volna a nyitó képkocka (2-4). Az esélyesebb rivális kisvártatva fordított, de a harcosabb énjüket mutató egyetemisták nem akartak leszakadni (10-9). A vendégeknél ekkor mindenki beletett valamit a közösbe, negatívumként csak az róható fel, hogy Tömösváry Máté a palánkok alatt egyeduralkodó volt, a centert ritkán lehetett megállítani szabályos eszközökkel. Később is felváltva találtak be a felek (13-13), s csupán Faragó Péter zsenialitásának volt köszönhető, hogy a bonyhádiak a negyed végére valamelyest megléptek. Petőfi-edző tanítványai a folytatásban jelezték, hogy továbbra is kellemetlen ellenfelek maradnának, sőt, Szabó duplájával át is vették a vezetést (24-26). Jól tartották magukat Novák Patrikék, de mert a hazaiak ráerősítettek a lepattanók szedésére, előbb 32-28-ra, majd néhány perc múlva 38-31-re húztak el. Az eredmény alakulásában közrejátszott, hogy az ijedtségüket levetkőzött veszprémiek ebben az időszakban labdákat adtak el és büntetőket hagytak ki. A játék ezután is lüktetett. Ezzel főként a nézők jártak jól: 42-33-nál kezdett kidomborodni az otthonában veretlen Tolna-megyeiek tudásbeli fölénye, hogy aztán 42-39-nél Morgen-trénernek időt kelljen kérni. A nagyszünetig a hazaiak „felhúzták” magukat (46-39), a pontszerzésben addig nem jeleskedett Tömösváry felzárkózott Faragó mellé. Sajnos együttesünk védekezése nem volt az igazi – noha eddig idén masszívnak tűnt –, az első félidőben majd’ félszáz pontot kaptunk.

Fordulást követően Vertetics Ádám talált be távolról – az irányító az egész mérkőzésen remekelt, jól összpontosított, ami azért is dicséretes, mert minap vesztette el az édesanyját. A vetélytárs a folytatásban tovább gyorsított a tempón (55-45), amit a technikai hibákat vétő egyetemisták nem tudtak lereagálni (60-47; az addigi hazai termésből Faragó, Tömösváry és Lukács Attila 46 pontot szerzett, vagyis a kulcsemberek kikapcsolása nem sikerült, s később Illés Máté is elkapta a fonalat). Aztán Kámán Tamásék egyik pillanatról a másikra feltámadtak, s egy tizenegy-kettes rohammal feljöttek 62-58-ra, így ismét nyílt lett az összecsapás. Ám mikor már csak egy lépés hiányzott a vendéglátók utoléréséhez, megremegtek a kezek, a hazaiak pedig triplákkal büntettek (74-64). Szabó büntetői és a jól játszó Fekete Csaba pontjai után 74-68-at mutatott az eredményjelző-tábla, de mert a vendégek gyengén céloztak távolról és néha rosszul passzoltak, a technikailag és fizikailag jól felkészített ellenfél megint megugrott (81-72). Hatpontos bonyhádi előnynél az ütközet legjobbja, a szinte hibátlanul célzó Faragó (ponttermését öt lepattanóval, nyolc gólpasszal és tíz kiharcolt faulttal egészítette ki) kézbe vette az irányítást, így Nagy Róbertéknak nem volt esélyük a fordításra.

Petőfi Áron: Dicséret illeti a csapatomat, mivel a hazaiaknak minden tudása – és pazar dobóformája – kellett ahhoz, hogy két vállra fektessenek bennünket. Nagy csatára késztettük az éllovast, a szezon talán legjobb játékával szolgáltunk, ami mások legyőzéséhez alighanem elegendő lett volna. Még nem tartunk ott, hogy ilyen mérkőzéseket behúzzunk. Sajnos a döntő pillanatokban hibáztunk, ráadásul Kámán bokája megsérült, remélem, Szombathelyen számíthatok rá.

Fotó: veol