Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Maár, Reisz, Mintál.

Veszprém: Helmeczi 3/3, Kálló 4, Pavlovic 24/6, Körtélyesi 23/12, Hegedűs 8. Csere: Jilling 4, Kámán 8/3, Májer 1, Simon, Szűcs 5/3, Sipos 4. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Pápa: Kálmán 8, Hadnagy 8, Horváth A. 5/3, Horváth G. 6, Keresztes 4. Csere: Szanati 14/3, Keller 8, Fülöp 8, Schveighoffer 2, Domján, Présing, Perger 1. Vezetőedző: Vajda József.

Az áprilisban kezdődő felsőházi rájátszás, annak legjobb „starthelye” szempontjából inkább a hazaiakon volt nyomás, de ennek okán nem remegett meg a listavezető sportolóinak keze: már a mérkőzés első két percében jól céloztak és még jobban védekeztek (7-0). A repülőrajtjuk következtében Vajda-mester hamar időt kért, csakhogy az esélyesebb mieink az eligazítás után sem lassítottak, a játékszerrel rendre megtalálták az üresen maradt társukat (12-5). Minden rezdülés arról árulkodott, hogy az egyetemisták alaposan felkészültek az előző három találkozóját elvesztett ellenfélből – mivel nem hiányzott belőlük a tűz, a szorításból sem igazán engedtek (18-5). Az ellopott labdákkal, leszedett lepattanókkal és kiosztott blokkokkal demoralizált – ráadásul sokat hibázott – pápaiak lassan ébredtek a kábulatból, ám aztán felvették a mindig különleges hangulatú megyei rangadó ritmusát (18-9). A vetélytárs egyértelműen szigorított a hátsó alakzatán, az optimálisabb koncentrációjuk pedig azt jelentette, hogy a helyi kedvencek már nem gyártották futószalagon a – másiknak szánt – forintos labdákat (18-14). Mérész-edző ezalatt szinte a kerete valamennyi tagját harcba küldte, ám a cserélgetések közben érezhető volt: ha Körtélyesi Gergely és Nebojsa Pavlovic a parketten van, akkor minden könnyebbnek tűnik (22-14). A folytatásban a tabella nyolcadik helyezettje kapott előbb lábra (25-18), s az akkori előadás képén az sem változtatott különösebben, hogy Mérész-edző „fejtágítót” tartott a pontatlanná vált és rossz praktikákhoz nyúlt övéinek (25-23). Az elolvadt előny láttán jókor jött, hogy válogatottunk hajdani csillaga, Kálmán László (…akire a vendéglátók nagyon figyeltek) reklamálásért technikai hibát kapott, Körtélyesi pedig újabb triplával vétette észre magát (31-25). Csapata ezt követően rendezte sorait, s pillanatok alatt érvényre juttatta, hogy ki az úr a házban (35-25). Eközben a Motax-tréner hol a bírókkal, hol a zsűri-asztal tagjaival pörölt, az állandó provokációival viszont inkább a tanítványait zavarta meg (42-29). Körtélyesi szerencsére folytatta show-műsorát: lepattanókat gyűjtött, faultokat harcolt ki, labdákat csent, gólpasszokat adott és „sapkákat” osztott ki, de mellette Pavlovic is kezdett ihletett formába kerülni (…a többek között egy tucat lepattanót „magára íratott”, egy assziszt híján tripla duplát elérő bosnyák légiós végül negyvenkettes értékindexszel zárt; 46-31). A veszprémiek mind gyakrabban zilálták szét a főként a külső körülményekkel foglalkozott rivális állásait: a nagyszünetre alakult ki az összecsapás addigi legnagyobb – tizenhét pontos – különbsége.

A fordulás után hamar húsz pont lett a feleket elválasztó eltérés (55-35), majd az egymást jól ismerő, de más súlycsoportban lévő műhelyek az addiginál kevesebb figyelmet szenteltek a védekezésre (55-39). Időnként jól tartották magukat Szanati Mátyásék, azonban mikor – a korábbinál pontosabban célozva – életjeleket adtak, a HOYA-mezesek más, a sikeresség oltárán kifizetődőbb harcmódorra váltottak – ha kellett, nagy szívvel küzdve ráleltek a falon a résekre (59-43). A magabiztosabb és nagyobb játékerőt képviselt hazaiak ezúttal ritkábban védekeztek faulthatáron, Kálló Nándor mégis kipontozódott, igaz, társai később is kézben tartották az irányítást (63-49). Kiváló egyéni teljesítményeket felmutatva csapatként is diktálták a tempót, noha a színvonal néha lehetett volna magasabb is. Ezen negyed végén Körtélyesi a sportszerűsége miatt is tapsot kapott a publikumtól, lévén, jelezte a sípmestereknek, hogy tévedtek, a labdát a – magát megadni nehezen akaró – másik oldal hozhatja játékba. Tizenegy pontos hazai előnyről indult a záró felvonás, majd a differencia három percen belül tizennyolcra hízott – köszönhetően az elszántságuknak, illetve a fegyelmezettebb műsoruknak (73-55). A taktikailag érettebb és mentálisan erősebb Sipos Ádámék kontrollálták az eseményeket, ezzel aztán teljesen elbizonytalanították a derbin csak két triplát hintett ellent – akik érezték, ha megszakadnak, akkor sincs keresnivalójuk a királynék városában (78-57). Talán emiatt: a hátralévő időben már a fiataljaikat szerepeltették, akik ellen nem is rázta meg magát kifejezetten az éllovas, így is gond nélkül – halványuló mezőnybeli dobóformával – uralta a játékot (82-57). A hajrában már Jilling Lászlóék sem erőltették a dolgokat, ugyan visszavettek a tempóból (…a lefújásig összesen tíz büntetőt hagytak ki és tizenhét labdát adtak el, más kérdés, hogy a lepattanó-csatát negyvenhárom–huszonegyre nyerték meg), a közönségnek ugyanakkor tetszett a csata, hiszen nagy taps közepette engedte az öltözőbe a helyi kosárhősöket.

Mérész Csaba: Gratulálok a srácoknak, a mai – zsinórban elért tizenkilencedik – győzelemhez, aztán a csoport és a liga alapszakasz-elsőséghez.

 

Fotó: foto24.hu