Veszprém

 

Veszprém, 300 néző. Vezette: Horváth, Benedek, Szalai.

Veszprém: Nagy R. 18, Kováts, Novák P. 2, Fekete 8, Szabó 18. Csere: Novák B. 2, Gáll 7/3, Sipos 6/3, Oltárczy 2, Szeifert 4, Nagy G. 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Törökbálint: Jakab 16/3, Horváth 10/3, Wehner 14/6, Bódi 22/15, Baross 11. Csere: Bihari 10, Csempesz, Bíró 6, Má-riás, Takács-Varga, Fernengel, Mostbacher. Vezetőedző: Szarvas Gábor.

A tizenhatodik körből elhalasztott találkozón Kámán Tamás és Vertetics Ádám sérülés, míg a nemrég igazolt Puszta Dávid amiatt nem szerepelhetett, mert az eredeti időpontban még nem volt a veszprémiek alkalmazottja. Utóbbi két sportoló mindazonáltal civilben ott izgult a kispadon, szorított a társaknak, hogy – az esélyesebb ellenféllel szemben – siker koronázza az elképzeléseiket. A párharc pörgősen kezdődött, a felek a hátsó alakzataikra alig figyelve két perc alatt egyfajta gólpárbajba bonyolódtak (8-7). Továbbra is élvezetesen alakult a csata, a kísérletek zöméből pont született, így borítékolni lehetett, amelyik csapat előbb szilárdítja meg a védelmét, az előnybe kerülhet (12-15). Sajnos a törökbálintiak védelme idővel összeállt, s mivel elől rendre akadt üresen egy emberük – aki szinte hiba nélkül használta ki az adódó lehetőségeket –, az előnyük kezdett tekintélyes lenni (14-23). Veszprémi kosarak vezették be a második negyedet, a helyi nézők már kezdtek reménykedni, hogy megfordítható az állás (20-25), ám a rivális gyorsan lehűtötte a kedélyeket (20-29). Az egyetemisták pontatlanul céloztak, a távoli próbálkozásaik célt tévesztettek (a derbin tizenegy százalékkal dobták a triplákat), amik mellé társultak a „szokásos” eladott labdák (24-35). A közönségszórakoztatónak indult összecsapás egyre alacsonyabb színvonalú lett. Ekkortájt a rivális sem volt éppen acélos, de mert a mieinknek elől megállt a tudományuk, öregurasan is tartották a tíz pont körüli különbséget (29-39).

Az elszántsággal a fordulást követően sem volt gond, mentek-küzdöttek a hazaiak, de sok pontatlanság árnyékolta be a teljesítményüket (34-44). Támadásban leginkább Szabó Tibort akarták megjátszani, aki – a tizenegy lepattanója mellett – hiába volt ponterős, a másik oldal idővel rájött arra, hogy miként kell a hórihorgas centert feltartóztatni. Bódi Ferenc hárompontosaival újra megnyugtató differenciát harcolt ki a különösebb kunszttal nem szolgáló MTK (36-49). Fekete Csabáék szerencsére nem hagyták annyiban a dolgot, rákapcsoltak (42-49), ami valósággal olaj volt a tűzre, hiszen a törökbálintiak két fokozattal kapcsoltak feljebb (42-57). A nagy akarásnak nyögés lett a vége, miközben az ellenfél könyörtelenül kihasználta a hibákat (44-63). A záró felvonást is jobban kezdték Jakab Péterék, s kisvártatva húsz pont lett a gárdák közötti különbség (50-70). Végleg elúszott a hajó, a veszprémiek képtelenek voltak kijönni abból a gödörből, amibe nagyjából egy hónapja kerültek. Sem közelről, sem távolról nem jöttek össze a dolgok, ami magyarázható egyrészt a koncentráció hiányával, másrészt az MTK nagyobb játékerejével, ami a statisztikai adatokból is kitűnt (51-77). Ahogy a csapatok, úgy a szurkolók is várták a csata végét, lévén, időnként a fejüket fogták a pályán történtek láttán (61-83). A hajrában Mérész-edző a fiataloknak is lehetőséget adott, Nagy Róbert hiába produkált remek estét, akkorra már mindenki elkönyvelhette a házigazdák zsinórban ötödik vereségét.

Mérész Csaba: Nekünk nem ezt a fellépést kellett volna hoznunk. A mai ellenfelünk egy nálunknál jobb csapat, ráadásul mi továbbra sem látszunk ki a gondok alól. Egyértelmű: valahogy ki kell másznunk ebből a gödörből.

 

Fotó: veol