Veszprém

 

Oroszlány, 1000 néző. Vezette: Tőzsér, Vida, Surányi.

Oroszlány: Madár 17/9, Illés 16/3, Kovács G., 15/3, Spagnolo 8, Zsíros 6. Csere: Kiss K. 7/3, Bödör 6, Sömenek 2, Burai 4, Balla, Kiss Á., Bogatin. Vezetőedző: Vavra András.

Veszprém: Cook 18/3, Pável 7, Kovács S. 22/3, Hegedűs 7/3, Körtélyesi 16/6. Csere: Helmeczi 2, Lógár 2, Schéda, Simon M., Balázs, Schmitz, Bagó. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A másodosztályú bajnokság egyik legjobban várt összecsapásán remek hangulat közepette indult útjára a labda: nem csak az éllovas hazaiakat bíztatták az övéik, az idegenbeli bravúrra készült vendégeket is félszáz szimpatizánsa kísérte el a Vértes északnyugati lábához. A mieink szerencsére nem megilletődötten rajtoltak, az általában nyerő párosként funkcionáló Ryan Cook és Körtélyesi Gergely jóvoltából minimális előnyhöz jutottak (6-8). A közönségszórakoztató játékrészben egymás nyakán lihegtek a felek, a blokk második helyezettje próbálta diktálni a tempót, azonban a támadólepattanókat szedett és a hátsó alakzatán szigorított ellenfélnek mindenre volt válasza, – miközben szorosan fogták Fortuna istenasszonyának kezét – előbb egyenlítettek, majd a vezetést is átvették (16-12). Az egyetemisták a találkozó ezen részétől az eredmény után futottak. Madár András a következő negyedben ott folytatta, ahol az előzőben abbahagyta, ezért nem volt mindegy, hogy a másik oldalon Kovács Soma miként tartja vele a lépést (23-19). A bakonyiak igyekeztek pontosítani az előadásukon, de ez nehezen ment úgy, hogy nem találták a saját játékuk ritmusát. Többször ajtó-ablak helyzeteket rontottak el, ilyenformán a sikerhez nem tudták megteremteni maguk számára az esélyt. Pedig lehetett volna fogást találni a nagy ellenlábason, mert a Vavra-tanítványok sem voltak csúcsformában (26-23). Ha úgy tetszik: ők sem csináltak semmi különöst, „csak” nálunknál egységesebbnek tűntek. A csata színvonala közben visszaesett, s ha mindez nem lett volna elég: a veszprémiek produkciója hirtelen megbicsaklott (32-23). Sportolóink ekkortájt nem igazán értették meg egymást a pályán, ziccereket hagytak ki, ráadásul az önbizalmuknak az sem tett jót, hogy az irányítást kézben tartott OSE-spílerek jó néhányszor „lesapkázták” őket, a dobásaikat (41-32). Persze azért a veszprémieket is kemény fából faragták, minden erejüket összeszedve a vetélytárs után eredtek, hogy aztán Körtélyesi triplája zárja le az első félidőt.

A fordulást követően egy másik vendéggárdát láthatott a nagyérdemű, Hegedűs Gergelyék sokat kommunikáltak a küzdőtéren, az addiginál harcosabban, s elszántabban viaskodtak (43-40). Mikor már csak egy pont volt az együtteseket elválasztó különbség, a Komárom-Esztergom megyei drukkerek is csak nagy szemekkel bámulták az eredményjelző-táblát. Ám nem kellett túlzottan idegeskedniük, mivel a HOYA-mezesek képtelenek voltak átlépni az árnyékukat, magyarán átvenni a vezetést. A helyi kedvencek megint rossz dobásokra kényszerítették őket, egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolva nyolc-tíz pontos differenciát dolgoztak ki maguknak (53-44). Ahogy az lenni szokott, a felzárkózások temérdek energiát vettek ki Helmeczi Andrásékból, akik nem mindig voltak képesek lábra kapni, a kezük is gyakran remegett meg (57-48). Hétpontos hazai előnyről indult a záró felvonás, amit a határozottabb – és újabb lendületet vett – listavezető gyorsan megduplázott, kihasználva a mieink sokadik rövidzárlatát (66-52). Miközben az OSE-szurkolók pluszenergiát adtak nekik, a vendégseregből hiányzott az állhatatosság, míg a támadásaikból a dinamika, azon felül mintha az erejükkel is kezdtek volna elkészülni (70-56). Mikor mind jobban elúszni látszott a hajó, a veszprémiek kockázatot vállalva, feljebb tolták a védelmüket, de eleinte így sem bírtak az „oroszlánok” kulcsembereivel (72-64). Öt perccel a vége előtt ismét tizenkét ponttal ment a csapatként jobban iparkodott, nagyobb magabiztossággal rendelkezett és könnyű „gólokat” szerzett rivális, joggal énekelték a rajongóik, hogy „Játszik a csapat”. A hetvenkilenc-hatvannyolcról indult hajrában azért odatették magukat Cookék, becsülettel faragtak a hátrányukon, igaz, nem volt meg bennük az az átütőerő, ami a fordítás közelébe emelte volna őket. A mieink végül alulmaradtak a derbin, de a látottak alapján nincs miért szégyenkezniük.

Mérész Csaba: Vállalható vereséget szenvedtünk el, egy nálunknál most egységesebb műhellyel szemben, így az OSE-nak meg kellett dolgozni a sikerért. Küzdöttünk, hajtottunk, de a hazaiak ezúttal ennyivel jobbak voltak nálunk. Sajnos az utolsó negyedre fejben is elfáradtunk.

 

Fotó: OSE Lions