Veszprém

 

Szombathely, 200 néző. Vezette: Török, Boros, Benedek.

Falco II.: Tóth 5, Bazsó 15/3, Karagity 19/3, Popgyákunik 22/6, Varga 12. Csere: Németh, Bagó, Szabó D. 4/3, Bereczki 4, Zrínyi, Kovács 2. Vezetőedző: Váradi Attila.

Veszprém: Oltárczy 13/6, Gáll 19/15, Novák P. 8, Fekete, Szabó T. 14. Csere: Sipos 6, Nagy 2, Kováts 7/3, Novák B., Szeifert. Vezetőedző: Petőfi Áron.

Az ezer sebből vérző – a sérülés miatt hetekre kidőlt Kámán Tamást és Vertetics Ádámot nélkülöző, több influenzával bajlódó spílert felsorakoztató – vendégek szerezték meg a vezetést, ám mint utóbb kiderült: a mérkőzésen először és utoljára fordult az elő, hogy az eredményjelző-tábla az előnyükről árulkodott. Hamarosan agresszívebb lett a hazaiak védekezése, míg a másik térfélen Karagity Milánék tetszés szerint törtek be és dobtak kosarakat (7-2). A mieink nem találtak rá a megfelelő ritmusra, próbálkoztak ugyan, ám a hátsó faluk nehezen akart összeállni, felettébb szellős volt (12-6). Petőfi-edző időt kért, azon volt, hogy rendezze a sorokat, csakhogy a gépezet a fejmosás után sem működött olajozottan: főként az ellenfél gyors akcióival gyűlt meg a bajuk (20-10). Az első negyedben alig harminc százalékos hatékonysággal céloztak a veszprémiek, akik a folytatásban is sok hibát vétettek – a derbi során például huszonhat labdát adtak el. Mihelyst feljavult a védekezésük, lepattanókat szereztek, de mikor a rivális látótávolságon belülre került (25-19), újabb baklövéseket és érthetetlen megoldásokat „húztak elő a cilinderükből”, amit a tehetséges vasiak – életkorukat meghazudtolva – rutinosan kihasználtak. Az akkortájt távolról is jól dobott vendéglátók komoly előnybe kerültek (38-23), kiaknázták az egyetemisták szűnni nem akaró megingásait, más kérdés, hogy néha a bírók léptek elő főszereplővé, akik általában Nagy Róberték kárára tévedtek. Ezért is jött jókor Oltárczy Máté remeklése, a tapasztalt karmester pontjaival újra elérhető közelségben volt a vetélytárs (40-32).

Mikor már a hazai szimpatizánsok egy része is azt gondolta, hogy Szabó Tiborék megkezdik a felzárkózást, a szombathelyiek ismét tízpontos differenciát harcoltak ki (49-39). Támadásban ezt követően is mutatkoztak pontatlanságok – és tanácstalanság –, ám Gáll Dominik egyik pillanatról a másikra, hátára vette a csapatát, s futószalagon szórta a hárompontosokat (53-53). Az övéit ez sem nyugtatta meg, képtelenek voltak fordítani, mi több, a negyed hátralévő részében inkább a hazaiak domináltak (59-53). A záró tíz percben sajnos Novák Bence is kivált a játékból, a fiatalember a csata után is jegelte a sérült lábfejét. A felek sokáig nem találtak be, egy időre leragadtak 66-60-nál, miközben a pályán és a nézőtéren is feszült volt a hangulat (…a bírók tevékenysége okán). Később hiába dobott Kováts Viktor év végi összeállításokba kívánkozó triplát, Popgyákunik Balázsék szinte a küzdőtér minden szegletéből betaláltak (77-67). A hajrában szétesett együttesünk védekezése, labdákat adtak el, lépéshibákat vétettek, ráadásul néhány sportolóból hiányzott a vállalkozó kedv is. A veszprémi elöljárók a lefújás után azon tűnődtek, hogy óvást nyújtsanak be, ám végül belátták: a nem várt vereség nem varrható kizárólag az össze-vissza dirigáló sípmesterek nyakába.

 

Petőfi Áron: Gyakran nem tudtunk mit kezdeni a szombathelyiek kemény védekezésével, ha ez mégis sikerült, akkor pedig nem becsültük meg a labdákat. A jövőben fegyelmezettebb játékot és több labda nélküli mozgást várok el a sportolóimtól.
 

Fotó: veol