Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Boros, Sabáli, Esztergályos.

Veszprém: Vertetics 20/3, Novák 4, Kámán 22/6, Körtélyesi 24/6, Takács 14/3. Csere: Simon, Kálló 7/3, Sipos 3/3, Oltárczy. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Vasas: Faragó 22/12, Surmann P. 14/6, Katona R. 10/6, Andrássy 14/6, Garamvölgyi 14. Csere: Surmann G. 4, Boros, Zsemlye 2, Nshimba 2, Kozma, Katona B. Vezetőedző: Sárosi Bulcsú.

Az elején nehezen bontakoztak ki a hazaiak, lévén, a hozzájuk hasonlóan szintén motivált fővárosiak szédületes tempót diktáltak és a „gólokkal” sem maradtak adósak (4-7). A jó formában lévő, az előző hat fellépését behúzó ellenfél szemrebbenés nélkül próbálkozott távoli kísérletekkel – eredményesen, a hetedik percben a negyedik jó triplájuknál jártak –, de mert az éllovasból sem hiányzott az akarat, az elszántság, tartották velük a lépést (10-13). Az egyetemisták ezután szigorítottak a védekezésükön, így a mieinknek az elmúlt években sok fejfájást okozott, most is elemében lévő Faragó Péter és társai elkezdtek hibázni; az idő múlásával mind többet (14-13). Ekkor az elképesztő mezőnymunkát végző Körtélyesi Gergely állt serege élére, a ritmusra lelt vendéglátók a vezérletével jól összerakták a hátsó alakzatukat (22-17). Ebben a periódusban a helyi kedvencek szándéka érvényesült, akik kisegítették egymást, ráadásul Kálló Nándor is észre vétette magát egy hárompontossal (27-18). Hatékonyan támadott a listavezető, ilyenformán kontroll alatt tartotta az eseményeket (32-18). Csakhogy a meglepő botlásokat vétett rivális nem az a gárda, amely ellen percekig lehetett „lazítani”, a Surmann-fivérek kihasználták, hogy a keretünket értelemszerűen forgatják, hiszen a legjobbaknak is szüksége volt pihenőre (32-22). Menet közben az indulatok is kicsit elszabadultak, a bíróknak ugyanis több vendégszabálytalanságnál is néma maradt a sípja, ezt a főszereplők és a nézők is számon kérték rajtuk (az igazsághoz tartozik, hogy később a másik oldal kárára is tévedtek). Amíg nem nyugodtak meg a kedélyek, az eredmény sem nagyon változott. Ez azt jelentette, hogy az agresszívebben iparkodó vetélytárs nem tudott igazán felzárkózni (37-29), mi több, Mérész-edző időkérését követően a tanítványai megint effektíven kosárlabdáztak és elhúztak (45-31). Futóversenyre nem kelhettek az akadémistákkal, ám a játékuknak volt ritmusa, a kulcsembereik pedig azt nyújtották, amire képesek. Ennek tudható be, hogy a nagyszünetre a vártnál is nagyobb előnnyel vonulhattak (52-38).

A magas színvonalú összecsapás a fordulás után is a mieink szája íze szerint alakult, tetejébe a vendégek dolgát megnehezítette, hogy a veszprémieknél a fiatalabbak is veszélyt jelentettek a gyűrűre, tehát rájuk is figyelni kellett (57-40). A publikumnak nagy élményt adott a két kiváló irányító, – a lepattanókat, gólpasszokat és kiharcolt faultokat is jegyző – Vertetics Ádám és Faragó hatalmas csatája, akik árnyékként követték egymást. A gólpárbajban, az adok-kapokban a műhelyek védekezése és helyezkedése nem volt mindig megfelelő, de az már a derbi előtt sejthető volt, hogy a tabella-második aligha tartható hatvan pont környékén (61-47). A huszonnegyedik percben száztizenhét pontnál jártak az együttesek (63-54). A Vasas nem adta fel a viadalt, ám a jobban lepattanozó veszprémiek rájuk erőltették az akaratukat: irányították a történéseket és nem engedték, hogy a budapestiek rátaláljanak a még jobb dobóformájukra (69-54). A nézőtérről félő volt, hogy a rutinos hazaiak az őrült rohanásban elkészülnek az erejükkel, ám a labdákat szerzett Kámán Tamásékon akkor még nem mutatkoztak a fáradtság jelei (76-57). Mikor a negyed végén Takács András is elsüllyesztett egy triplát, már lehetett abban bízni, hogy az övéivel pontot tett a találkozóra (81-61). Ha nem is adta fel, de a záró felvonásban már az ellenfél is sejtette, hogy eldőlt a két pont sorsa. A hazaiak visszavettek a tempóból, nem törték annyira magukat, eleinte mégis növelték az előnyüket (87-65, 92-70). Kisvártatva Simon László és Körtélyesi is kipontozódott, s csapatunk mind kevesebb helyzetéből több is kimaradt. Az utolsó percekben elfogyott a mieink szuflája, emiatt csökkent a koncentráció, amit a százpontos határ elérésében bízó szurkolók sajnáltak leginkább. A vendégek a végén nyolcvan pont fölé jutottak, de valljuk meg: ezen az estén kit érdekelt ez, mikor Kállóék fontos győzelmet arattak, a bajnokságban megőrizték makulátlan itthoni mérlegüket és elsők lettek a blokkjukban.

Mérész Csaba: Szinte végig vezetve, megérdemelten nyertünk. Azt nem mondom, hogy simán, de előzetesen szorosabb ütközetet vártam. Csapatként küzdöttünk, a játékosaim pedig hittek magukban, a képességeikben. Ennek okán ellenőrzésünk alatt tartottuk az eseményeket. Csoportelsők lettünk, de nem állunk meg, dolgozunk tovább, hogy még jobbak legyünk.

 

Fotó: foto24.hu