Veszprém

 

Győr, 100 néző. Vezette: Bognár, Horváth, Benedek.

Győr: Ruják 20/9, Puszta 15/3, Kovács S. 1, Nárai 16/3, Gombás 12/6. Csere: Kovács B. 3/3, Baruta 3/3, Hegedűs G. Vezetőedző: Csaplár-Nagy Ervin.

Veszprém: Kálló 2, Pavlovic 17/3, Kámán 11/3, Körtélyesi 21/6, Hegedűs A. 8/3. Csere: Novák 2, Helmeczi 7, Simon 4, Jilling 4. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Eddig nem látott felállásban: klasszikus irányító nélkül – ám így is roppant erős ötössel – kezdték a találkozót a vendégek, s noha vezetéshez jutottak, a hazaiak triplákkal jelezték, hogy a tabellán miért állnak (…álltak) nálunknál előkelőbb helyen (6-2). A veszprémiek az elején több dobást elpuskáztak, rossz átadásokkal jelentkeztek; miután nem voltak élesek – mondhatnánk úgy is: a helyzet magaslatán –, a kintről szenzációsan célzó, „harapós” kedvében lévő ellenfél hovatovább demoralizálta őket (14-5). A büntetőket rontott, kicsit darabosan mozgott Nebojsa Pavlovicék minden rutinjára szükség volt, hogy a hátrány csökkenjen, még szerencse, hogy a lepattanó-szedésben domináltak (14-9). Mérész-edző közben keverte a lapjait, ezzel – illetve a pontosabb „műsorral” és szigorúbb hátsó alakzattal – sikerült elérni, hogy a fürgébb, távolról addig elvétve tévesztett Rába-partiak némiképp kiessenek a ritmusból (16-13). Mikor megindultak felfelé a lejtőn, kiegyenlített lett a csata és vele együtt az eredmény is. A kisalföldiek a folytatásban is jobban szórták a hárompontosokat, mint a duplákat (…az első félidőben nyolc triplát hintettek), de mivel a mieink is mind jobban szuperáltak, a felek fej-fej mellett haladtak (19-19). A második negyed közepén alig akart változni az állás, mindkét csapat messze került a csúcsformájától, vagyis nem volt gólgazdag a mérkőzés, ám az izgalmakra nem lehetett panasz (22-21). A rivális eztán is triplákkal operált, miközben a bakonyiak a kombinatívabb játékra esküdtek – igaz, a bejátszások nem mindig jutottak el a palánk alatti társakhoz. A HOYA-mezesek annak ellenére tartották a lépést Ruják Bencéékkel, hogy a büntetővonalról és távolról nem igazán ment nekik. Később felgyorsultak az események, majd a mezőnyből többet próbálkozó veszprémiek – a feljavult Pavlovic pontjai után – ismét átvették a vezetést (31-32). A nagyszünetre mégis a hazaiak vonulhattak előnnyel, más kérdés, hogy csak minimálissal.

Fordulást követően Kámán Tamásék rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést, miközben ők viszonylag könnyebben voltak eredményesek, addig az ellennek minden gólért meg kellett küzdeni (39-42). Sajnos a nem túl nagy eltérés birtokában Helmeczi Andrásék néha rossz megoldást választottak, pedig nagyon kellett (volna) figyelni, hiszen az ex-veszprémi Puszta Dávid tolta vetélytárs ott lihegett a nyakukban (46-46). Rövid időre megint "lefagyott" az eredményjelző-tábla, majd Mérész-mester időkérése, az ott elhangzottak fordulatot adtak az összecsapásnak. Eleinte feljegyezhettünk egy-két pontatlanságot, aztán Körtélyesi Gergelyék príma csapatmunkával kezdtek szolgálni és küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak (46-51). A győriek hiába akartak gyorsan és eredményesen támadni, a mieink nem engedték őket kibontakozni (49-56). Persze megnyugodni, a képzeletbeli karosszékben hátradőlni még nem lehetett, együttesünknek nagy odafigyeléssel és agresszív védekezéssel kellett kosárlabdázni. Körtélyesi egyébiránt a későbbi kipontozódása előtt ellenállhatatlanul pattogtatott, szinte mindenhonnan betalált, általa éremesélyeshez méltóan játszottak a vendégek. Kilencpontos HOYA-előnnyel indult a záró felvonás, majd kisvártatva nagyobb lett a differencia (49-60). Ebben a periódusban a liga talán legprímább triója – Kámán, Pavlovic és Körtélyesi – a padon ült, de a másik oldal így is csak néha tudott közelebb jönni. Ebben szerepe volt az univerzális Hegedűs Attilának, aki tizenhárom lepattanóján, hat kiharcolt faultján és három blokkján túl (…hogy gólpasszait és szerzett labdáit ne is említsük) előbb visszaállította a különbséget, majd rátett még egy lapáttal (55-67). A vendéglátók nehezen viselték, hogy elúszik a hajó, újabb technikai hibát fújtak be ellenük, majd a veszprémiek nagy hármasa is visszatért a pályára (59-71). Jóllehet Simon Lászlóék addig a szívüket, a lelküket kitették a parkettre, a hajrában már nem törték úgy magukat. Így eshetett meg, hogy a szintén felsőházi rájátszásba igyekvő Csaplár-Nagy tanítványok másfél perccel a vége előtt öt pontra feljöttek (68-73), de ennél jobban nem kaptak lábra.

Mérész Csaba: A mérkőzés eleje nem volt az igazi, a győriek megleptek bennünket a hármasaikkal, de aztán jó védekezéssel megállítottuk a támadásaikat. A második félidőben sikerült felőrölni őket. Összességében elégedett vagyok, még akkor is, ha tíz büntetőt hagytunk ki és tizenkilenc labdát adtunk el. A folytatásban még okosabban és koncentráltabban kell kosárlabdáznunk.

 

Fotó: foto24.hu