Veszprém

 

– Anno, 1983 őszén, az akkori testnevelő tanárunk, Somogyi István a kezembe adott egy kosárlabdát és megkért, hogy dobjak egyet a gyűrűre. Aztán azt mondta, hogy vár 14.00-kor az első kosárlabda edzésre. Akkor dőlt el minden. Attól az edzéstől kezdve pedig rengeteg emlék tornyosul fel bennem, melyek a kosárlabdához köthetők. Ami csodálatos, hogy azok közül a társaim közül, akik szintén ott voltak azon az edzésen, a mai napig két ember, illetve rá egy-két évre hozzánk került csapattársak közül még kettő-három, akikkel napi szinten tudunk egymásról és gyakorlatilag testvéri kapcsolat fűz össze minket.

 

 

– Minden játékos egy. Nincs két ugyanolyan, mindenki másban kiemelkedő. Ráadásul az én időmben játszott kosárlabda nagyon messze van a maitól.
Ha fizikálisan, posztot tekintve akarom megmondani, akkor Madár András. Játékából a kinti, szemtelenül elvállalt dobások. Bandi persze összetetteb játékos, mint én voltam. Nekem, a volt csapattársaim szerint égetett a talaj a hárompontoson belül.
Ha a mentális részét nézem, akkor Völgyi Marci. Nekem egy meccs akkor ért véget, amikor lefújták. Hittem benne, hogy bármilyen eredményt, bármennyi idő alatt meg lehet fordítani.

 

 

 

– Győztes alkat legyen. Számomra ez azt jelenti, hogy nyomás alatt, stresszhelyzetben tudja kihozni magából a maximumot.

Alázattal viseltessen egy közös célért. Ne a saját statisztikáját böngéssze a meccs után, hanem a csapattársak és a csapat sikerének örüljön. Egy elveszített mérkőzés után bármit is gondol, az első mindig az legyen, hogy ő mit tehetett volna máshogy, többet, jobban!

Higgyen az örök fejlődésben. Azt tanultam, hogy minden csapat olyan erős, amilyen erős a leggyengébb láncszem. Ha valaki hisz abban, hogy mindig tud jobb lenni és ezért tesz is és egy olyan csapatod van, ahol mindenki ilyen, akkor tied a legerősebb láncsor!

 

 

– Tíz évvel ezelőtt, amikor kettő (!) utánpótlás csapatot irányítottunk Mérész Csabával, akkor már azt tervezgettem, hogy 10 év múlva A csoportos alakulatot faragunk az akkor NB I/B-s csapatból. Majdnem bejött.
Hogy 10 év múlva milyen lesz ez az egyesület, határozott vízióm van. Amit most elmondok, biztos, hogy sokan megmosolyogják. Egy önfenntartó sportvállalkozás, befektetőkkel a háta mögött, piaci alapokon fogja az utánpótlás-nevelést ellátni és a felnőtt csapatot versenyeztetni. Az, hogy a felnőtt csapat a magyar bajnokságban, illetve európai kupában hol fog szereplni, kizárólag a helyi kosárlabda sport érdekei fogják befolyásolni. Az biztos, hogy sok-sok elit kosárlabdázó fog kikerülni a tíz év alatt a veszprémi kosárlabdázásból.

 

 

– Egyszerűen egészségügyi okai vannak. Nem annyira megterhelő az ízületeim számára, mint a kosárlabda. A másik, hogy a teniszben még érzek annyi erőt magamban, illetve kellően keveset tudok még belőle, hogy fejlődjek. És ez fontos számomra!

 

+1 – Kinek passzolja a saját kérdéseit?

– Mérész Csaba vezetőedzőnek.

 

Az, hogy mik voltak Naményi Miklós kérdései a vezetőedző felé, és a mester mit válaszolt rájuk, a következő cikkünkből kiderül.