Veszprém

„Passzold a kérdést!” című cikksorozatunkban egyesületünk tagjai tehetnek fel egymásnak öt komoly, vagy esetleg mulatságos kérdést a kosárlabdasport, valamint a világ dolgaival kapcsolatban. Múlt héten Naményi Miklós ügyvezető kérdéseit vezetőedzőnk, Mérész Csaba válaszolta meg, aki pedig klubunk menedzseréhez, Csorvási Leventéhez passzolt.

 

– Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam megzuhantam anno... Ugyanis mindig is kosárlabdázó akartam lenni, s a legmagasabb szinten űzni a sportágot ameddig csak lehet. A sors azonban úgy hozta, hogy az egészségem megálljt parancsolt a szenvedélyemnek. Azonban próbáltam a sportág kötelékében megragadni. Két éven át igaz, roppant nehéz volt elfogadnom, mára már viszont egyértelművé vált számomra, hogy a helyem nem a pályán, hanem mellette van.

 

– Régebben még játékosügynökként dolgoztam, s hála Istennek sikerült ide is közvetínenünk néhány tehetséges kosarast. Naményi Miklós ügyvezetővel már akkor jó viszonyt ápoltam. Emlékszem, pont vele beszélgettünk egy adódó munkalehetőségről... Én pedig mivel az egyesület hitvallásával könnyen tudtam azonosulni, s abszolút tetszettek a körülmények, örömmel csaptam bele az itteni munkába immár lassacskán két éve.

 

 

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve a veszprémi kosárlabával kapcsolatban?

– Én is ugyanazt szeretném, mint mindenki más: ha a csapatunk az élvonalban szerepelhetne. Nagyon remélem, hogy ez minél hamarabb megvalósul, ugyanis nemcsak a stábtagok és a játékosok, hanem a szurkolóink is megérdmelnék.

 

– Megfordult-e a fejedben a családalapítás gondolata, illetve az, hogy kedveseddel itt telepedj le?

– Nemrég sikerült közös lakást bérelnünk a párommal Veszprémben. Igaz, ő még a mai napig ingázik a városok között, de nagyon remélem, hogy egyszer véglegesen is kiköthetünk majd itt. A családalapításról pedig annyit, hogy viszonylag friss a kapcsolatunk, de nagyon jó úton haladunk, hogy a közeljövőben többen legyünk.

 

– Mennyire vagy büszke testvéred, Milán élvonalban nyújtott munkásságára?
– Ha kosárlabdáról van szó, egyértelmű, hogy a testvérem a példaképem. Nem megfeledkezve arról sem, hogy egyben a legjobb barátom is; mindent megosztunk egymással. Mindig is úgy tudtam örülni a sikereinek, mintha sajátjaimként éltem volna meg azokat... Mindig is büszke voltam rá, s mindig az is leszek!

+1 - Kinek passzolod a saját kérdéseid?
- Kiváló játékosunknak, aki egyben a sógorom is; Madár Andrásnak. 
 
Azt, hogy mik voltak Csorvási Levente klubmenedzser kérdései sógora, s egyben csapatunk hátvédje felé, s hogy Madár Bandi mit válaszolt rájuk jövő heti cikkünkből kiderül!