Veszprém

 

Nyíregyháza, 200 néző. Vezette: Pozsonyi, Balogh, Bács.

Nyíregyháza: Delegal 3, Czura 31/12, Nagy 14/3, Mokánszki 4/3, Czinger 8. Csere: Oláh 6, Szondi 5, Sitku 2, Vaskó 1. Vezetőedző: Siska János.

Veszprém: Helmeczi 12/6, Pável 6/3, Kovács 6, Hegedűs 16/3, Körtélyesi 17/3. Csere: Cook 12, Schmitz, Szeifert. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A vendégek játékos-keretére pillantott sportbarátok rögvest megállapíthatták, miszerint az a holt idényben jelentősen átalakult: a tavaszi ezüstérmes műhelyből alig maradtak hírmondók. Az újoncok eleinte nem voltak megilletődöttek, Kovács Soma jegyezte a csata első pontjait, kisvártatva Pável Dániel is „felíratott” egy triplát a neve mögé (4-9), majd a királynék városába nyáron visszatért Hegedűs Gergely lemásolta a produkcióját (6-12). A múlt heti első fordulóban kikapott, időt is kért hazaiak csak néztek, mint hal (…helyesebben, mint cápa) a szatyorban, hiszen a mieink pompás tempót diktáltak, közelről és távolról is jól céloztak, ráadásul a védekezésükből sem hiányzott a keménység (9-17). A hazánkba a minap érkezett Ryan Cook is jól szállt be a mérkőzésbe, minden rezdülés arról árulkodott, hogy a faulthatáron „halászott”, mégis fegyelmezett Helmeczi Andrásék nagyobb játékerőt képviselnek (13-21). Az összképbe az is belefért, hogy a negyed végén kicsit kiengedtek: az a periódus az ellenfélé lett. A második etapban mind több lehetőséget puskáztak el a bakonyiak, néha olyan helyzeteket rontottak el, amit máskor behunyt szemmel is értékesítenek (23-29). Miként a sportban általában lenni szokott, a sok kihagyott dobás, megbosszulta magát, a végül harminchatos értékindexszel zárt Czura Attila és társai vérszemet kaptak. Erre a közelmúltban új csapat építésébe fogott Mérész-mester úgy reagált, hogy magához hívta az övéit (30-31). A tudományt mindazonáltal nem sikerült megállítani: később is maradtak ki büntetők, vagyis a dobóteljesítmény nem akaródzott visszaállni a korábbi, normális kerékvágásba. A vetélytárs az ütközet során először, vezetéshez jutott (33-31), s az egyetemisták hiába próbálkoztak más formációkkal, a fogaskerekek továbbra is hangosan csikorogtak (38-33). Noha Helmecziék „műsorából” hiányzott az összhang, gyakran nem értették meg egymást, az irányító a nagyszünet előtt hátára vette az alakulatát: többek között az ő két hárompontosával vették vissza az előnyt (42-45).

A fordulás után Czinger Zoltán begyűjtötte a negyedik személyi hibáját, de ennek okán a vendég-hívek nem hullajtottak könnyeket, hiszen a hórihorgas center addig jól használta ki az erejét a palánkok alatt. A veszprémiek próbáltak szigorú, csapatszintű hátsó alakzattal szolgálni, ám időnként hiába fékezték meg a riválist (…összesen tizenhat labdát loptak tőlük), a túloldalon szinte csak rossz döntést hoztak (50-47). Sajnos alaposan visszaesett a hatékonyságuk, az értük szorítók kedélyét idegesítő hibákkal és szituációk számolatlan kihagyásával borzolták. Ezzel szemben a nyíregyháziak mind taktikusabbak és fegyelmezettebbek lettek, a kinti dobásaikkal akkortájt uralták az összecsapást (56-49). Hegedűsék „elbeszéltek” egymás mellett a parketten, jó pár labdát adtak el (…a lefújásig tizenhármat, igaz, a hazaiak ezen mutatóban húszig jutottak), emiatt elillant az addigi kevés önbizalmuk is. Ha sziszifuszi munkával is, de elérték, hogy feljebb jöttek – mi több, rövid időre újra egalizálták az állást –, így a záró felvonás előtt két ponttal járt előrébb a több lepattanót szedett ellenfél (59-57). Az együttesek előadása továbbra sem volt magas színvonalú, ám ami fontosnak tűnt: Cookék ismét lépéselőnybe kerültek (59-61). Az ember a folytatásban sem akart hinni a szemének, hogy a rutinos, nagy csatákat megélt kosárlabdázók milyen ajtó-ablak helyzetekben mondanak csődöt, mintha a gyűrű be lett volna deszkázva (66-65). A hajráig hol az egyik, hol a másik csapat ment, ám 68-65 után a jobban koncentrált, higgadtabb – a mezőnyből pontosabban tüzelt – észak-alföldiek végérvényesen uralták a derbit, ami azt jelentette, hogy az utolsó sípszóig megőrizték a privilégiumukat.

Mérész Csaba: Nem véletlenül vártuk óvatosan a nyírségi „kirándulást”. Ezzel együtt nem gondoltam, hogy a második félidőre ilyen szinten szétesünk. Elől és hátul is lassúak voltunk; erre az sem lehet mentség, hogy kevesen szálltunk autóbuszra és hosszú utazás állt mögöttünk.

 

Fotó: foto24.hu