Veszprém

Guadeloupe, egy kicsi, ezerötszáz négyzetkilométeres földdarab a karibi-térségben, ahol a helyiek – az európai franciák szerint – furcsa akcentussal beszélnek. A Kis-Antillákhoz tartozó, Kolumbusz Kristóf által 1493-ban felfedezett területet négyszázezren lakják, de évente több millió turista keresi fel. A XVII. század második felétől francia gyarmat, aminek 1802-ben Bonaparte Napóleon lett az államfője. Az egzotikus szigeten a turizmus és a kapcsolt szolgáltatásai jelentik a fő bevételt, az ottaniak megélhetését. Ám mielőtt tovább barangolnánk a luxusutazók, a nászutasok és az ökoturisták egyik álomhelyén, kanyarodjunk vissza a sport-, pontosabban a kosárlabdapályák világához. Meghan Popotte – és ikertestvére, az egyesült államokbeli Orlandóban pattogtató Cyril – itt, a Le Gosier nevű városban látta meg a napvilágot. Ennek immár tizenkilenc éve. A veszprémiek légiósa négy esztendővel ezelőtt egy iskolai sporttáborban határozta el, hogy megpróbálkozik a kosárlabdázással. Ügyességével, akrobatikus képességeivel hamar ámulatba ejtette az edzőjét és társait, csakhogy egy játék közbeni súlyos sérülés kis híján pontot tett ígéretesen indult karrierjére. A térdében szinte minden szétszakadt, több mint másfél évig tartott a rehabilitációja, de mint elmondta: ma már csak a lábán éktelenkedő vágások emlékeztetik a szörnyűségre, vagyis kutya baja. Később Párizsba került, ott fejezte be középfokú tanulmányait – a magyar fülnek idegenül hangzó iskolában, egy karbantartási termékeket és berendezéseket előtérbe helyező szakmai tanintézményben idén érettségizett.

Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy a fiatalember miként került a veszprémi egyesület látókörébe?! A megyeszékhely kosárlabdaéletét régóta figyelemmel kísérő sportbarátoknak alighanem ismerősen cseng Krasznai Milán neve, aki a mieinket erősítette. A dombóvári származású, idehaza Szombathelyen és Komáromban edzősködött sportember évek óta a gall fővárosban él a családjával, s egy alacsonyabb osztályú csapat trénere. Itt talált rá Meghan Popotte-ra, akit idővel beajánlott a Pannon Egyetem VKK elöljáróinak. Végül Petőfi Áron vezetőedző holt idénybeli gyakorlásain, a vele egykorúakkal vívott próbajátékán megfelelt. A szakmai munka irányítója egy jó szellemű sportolót ismert meg benne, akin észrevehetők az iskolázottság jelei, aki remek alapokkal és fizikai paraméterekkel rendelkezik, gyors és roppant látványos játékra képes. Vagyis van benne fantázia. A vezetőedző viszont nem hallgatta el, hogy a „rúgólábú” légiósnak nincsenek pompás statisztikai mutatói, a dobásai pontossága, vagy épp a taktikai érettsége korrekciókra szorul, de mert fejlődni akar, attól az alapozástól sem félti, ahol olyan terhelésben lesz majd része, amiben korábban soha.

– Nagy reményekkel érkeztem Veszprémbe, s amit eddig láttam és tapasztaltam, az nagyon tetszik – közölte a főként hármas poszton bevethető, a közeljövőben tíz kiló izomra vágyó játékos (196 centi, 81 kiló). Jól eső érzéssel konstatáltam, hogy megfeleltem az itteni elvárásoknak. Ha mondhatom így, meggyőztem az illetékeseket, ami azt jelentette, hogy a kéthetes próbajáték után marasztaltak. Még nem ismerem azt a szisztémát, amit majd a nagycsapattal játszunk, ám vevő vagyok arra a munkára és stílusra, amit az edzőm képvisel. Az U18-as együttesben jó fejek voltak a társaim, élveztem a játékot, a közeget. Sok időt töltöttem együtt a fiúkkal, Sipos Ádámmal, Novák Patrikkal és a többiekkel, akik a magyar tenger partjára éppúgy elvittek, mint az Utcazene Fesztiválra. Ám mint tudjuk: egy jó társaságba könnyű beilleszkedni. Ha visszatérek, még nyitottabb leszek a magyar kultúrára. Most hazamegyek Guadeloupe-ba, ahová Párizsból – az Atlanti-óceánt átszelve – nyolc órás repülőút visz. Az Orlandóból ugyancsak hazalátogató testvéremmel alighanem nagy csatákat vívunk majd a sziget kosárlabda-pályáin. Magyarországról korábban annyit tudtam, hogy egy európai ország, Veszprémről pedig bevallom, mostanáig egy árva kukkot sem hallottam. Augusztus 11-én bekapcsolódok Kámán Tamásék alapozásába, majd ősszel a Vetési Albert Gimnázium francia-angol szakán szeretnék tanulni. Ám a pályán is sokat kell fejlődnöm.

Az NB I/B Nyugati-csoportjában az első négy hely egyikére pályázó veszprémiek egy univerzális és intelligens játékossal erősödtek, akinek olyan a hozzáállása, a sportág iránti alázata, hogy a beilleszkedését aligha fenyegeti veszély.