Veszprém

Veszprém, 400 néző. Vezette: Esztergályos, Tóth, Magyari.

Győr: Ruják 6, Gáll 2, Puszta 23/6, Horváth 1, Domsitz 8. Csere: Nagy 11/9, Csaba 6, Geiger 4, Kámán 9, Mándity 2, Varga 2. Vezetőedző: Csaplár-Nagy Ervin.

Veszprém: Simon L. 9, Lógár 4, Kovács 25/15, Pavlovic 27/9, Körtélyesi 17. Csere: Balázs 11, Schéda 6/3, Bagó, Simon M. 4, Bíró 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A felek a győri csarnok felújítása miatt – a zajló pontvadászatban immár másodszor – a királynék városában feszültek egymásnak, ám a sérült Helmeczi Andrást és Hegedűs Gergelyt nélkülöző hazaiak hamar a vendégek tudtára adták, hogy mifelénk aligha rúgnak labdába (0-7). Miközben a pályán néha komikus jelenetek követték egymást, az egységesebb és elszántabb veszprémiek nem engedték kibontakozni az ellenfelet, amely az ötödik percben, nulla–tizenhárom után volt először produktív. A színvonal nem verdeste az eget, de ez nem zavarta a mieinket abban, hogy mindenféle megerőltetés nélkül – kisebb koncentrációhiány mellett is – folyamatosan hizlalják az előnyüket (8-20). Mintha egy nehéz- és egy pehelysúlyú öklöző csatázott volna egymással, a riválisnál csak az ex-veszprémi Puszta Dávid játszott a képességeinek megfelelően, a „hébe-hóba felébredt” társai általában hibát-hibára halmoztak (8-24). A Rába-partiak a folytatásban is igazolták, hogy miért állnak a tabella tizenkettedik helyén és az előző tizenhárom fellépésükből miért csak egyet nyertek meg; a jól védekezett és labdákat szerzett Körtélyesi Gergelyék úgy is „nyújtottak” a különbségen, hogy olykor túlcifrázták az akcióikat (17-32). Az önbizalomtól duzzadt bakonyiak a másik oldal minden próbálkozására válaszoltak, akadtak periódusok, amikor kedvük szerint szereztek kosarat, mi több, hát mögötti és láb közötti passzok is színesítették a repertoárt (17-37). Nem lehetett megállítani őket, Kovács Soma mindenhonnan betalált, igaz, az ellen a szerencsével is hadilábon állt (19-44). A hátsó alakzatukra mindazonáltal nehéz volt jelzőt találni – az ugyanis átjáróházra hasonlított –, Mérész-mester tanítványai a kijátszott attakjaik során mindig meglelték az üresen maradt társat (25-48). Pusztába hiába munkált óriási becsvágy, mint tudjuk: egy fecske nem csinál nyarat. Az akaratukat érvényesített Simon Lászlóék a tizennyolcadik percben már ötven pontnál jártak…

A fordulást követően ismét sok gikszer jellemezte az összecsapást, lassan csordogáltak az események, ám a HOYA-mezesek ennek dacára növelték a differenciát (35-60). Nebojsa Pavlovicék elsősorban a saját játékukra figyeltek, nem egyénieskedtek, inkább a kombinatívabb kosárlabdát részesítették előnyben (…erre utal, hogy a lefújásig huszonnyolc asszisztot írattak fel a nevük mögé). Igazi csapatmunkával szolgáltak, többször is igyekeztek felrázni a nézőket, akik a biztos vezetésük láttán csendben szemlélték a történéseket (44-71). Nehezen volt érthető, hogy az egyénileg jól képzett kisalföldi spílerek együtt miért nem alkotnak egységes, ütőképes gárdát. A hazaiak rendre visszanyomták a víz alá a levegőért kapkodott vetélytársat, akik képtelenek voltak megnehezíteni a dolgukat (49-78). Időnként tényleg show-jelleget öltött a mérkőzés. Mivel a záró felvonás harminckét pontos eltérésről indult, a hívek választ kaptak a lényeges kérdésekre (49-81). Az utolsó tíz perc első felében energikus, ötletes és élvezetes műsort adtak elő Simon Mártonék, sikerük záloga a szigorú védekezés volt, azonban még előrébb a pontos és precíz támadásaik révén jutottak (49-86). Mikor a negyven pontot is elhagyta az együtteseket elválasztó különbség (52-93), visszavettek a tempóból; a hátralévő részt töredezett tempó jellemezte (58-96). A lepattanó-csatában (…tizenkilenc kontra harmincnyolc) és a mezőnybeli dobószázalékban (…negyvenhárom, illetve hatvanhárom) is diadalmaskodott veszprémieknél főként a harmincnyolcas, valamint a harminchatos értékindexszel zárt Kovács és Pavlovic volt elemében, viszont a győzelmet igazi csapatmunka idézte elő (66-99). Végül Bíró Barna szerezte meg a mieink századik pontját, vagyis a fiatalok is bizonyították, hogy van bennük kurázsi. Balázs Bodóék ilyenformán megszerezték zsinórban az ötödik sikerüket, más kérdés, ha jobban összpontosítanak, nagyobb különbség is lehetett volna az alakulatok között.

Mérész Csaba: Gratulálok a srácoknak az alapszakaszban mutatott teljesítményükhöz, ugyanakkor mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a másodosztályú bajnokság hovatovább csak most indul el (…az április huszonötödikén kezdődő – a Nagykőrösi Sólymok KE ellen vívandó és két győzelemig tartó – negyeddöntőkkel – a szerk.)

 

Fotó: foto24.hu