Veszprém

 

Fertályóra sem kellett a Hoya-Pannon Egyetem Veszprémnek, hogy kilátástalan helyzetbe hozza aktuális riválisát, a zajló másodosztályú ligában még nem botlott kosárlabdázóink ugyanakkor a második negyed közepétől megtorpantak és hullámzó teljesítményt nyújtottak.

Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–Knipl Kft. Bonyhádi KSE 100-82 (36-17, 20-16, 21-20, 23-29)

Veszprém, 400 néző. Vezette: Kovács, Tóth, Pécsi.

Veszprém: Szabó 15/6, Madár 22/12, Balázs 8/6, Pavlovic 11, Kovács 11. Csere: Körtélyesi 17/15, Helmeczi 5, Szűcs 3/3, Kerkai 2, Lógár 4, Schmitz 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Bonyhád: Somogyfoki P. 14/6, Pupp 16, Nagy 7/3, Baki 4, Somogyfoki Sz. 12. Csere: Tömösváry 13/6, Csobán 5/3, Buday-Sántha 9/3, Kis 2. Vezetőedző: Morgen Frigyes.

Egyetlen helyen változott az NB I/B Piros-csoportot makulátlan mérleggel vezető hazaiak megszokott kezdőötöse: a térdével bajlódó Völgyi Marcell helyett Balázs Bodó várhatta izgatottan a feldobást. A mieink szerencsére nyomban belelkesedtek (…és ritmusra leltek), a vendégek hét–nullánál hiába kértek időt, csak három és fél perc elteltével „kaparták össze” az első kosarukat (10-3). Az üzemi hőmérsékletet gyorsan felvett helyi kedvencek próbáltak a szurkolóik kedvében járni, a legjobb megoldásokat keresték, akkortájt főként Szabó Péter volt elemében, a pompás passzokkal szolgált karmesternek oroszlánrésze volt abban, hogy a listavezető állva hagyta az ellenfelét (18-8). Az egyetemistákat eztán sem lehetett feltartóztatni, noha a védekezésük veszített a feszességéből, – a kintről szenzációsan „szórt” – Körtélyesi Gergelyék a játék valamennyi szegmensében felülmúlták őket (25-13). Már a nyitó etapban kiütközött a felek közötti tudásbeli eltérés, az éllovas ellentmondást nem tűrően erőltette rá az akaratát a szárnyaszegett vendégekre (33-15). A bakonyi gála a következő játékrész elején is folytatódott, Körtélyesi harmadik triplája után Szűcs Péter is eredményes volt távolról; miközben a sereghajtó szenvedett, addig a Mérész-tanítványok hovatovább dobógyakorlást tartottak (39-17). A bakonyiak a tizenegyedik percben már negyven pontnál jártak, a mostanában mutatottnál sokkal jobb műsorral rukkoltak elő (43-21). Baki Sándorék később is pontatlanul iparkodtak, más kérdés, hogy olykor-olykor a veszprémi gépezetben is elkezdtek csikorogni a fogaskerekek, igaz, ettől függetlenül osztálykülönbség alakult ki az együttesek között (44-24). A mérkőzés ezen szakaszában lassabban csordogáltak az események, a vetélytárs némiképp összeszedte magát, ám mikor „közeledtek” volna, a büntetőket rontott Hoya-mezesek különösebb erőlködés nélkül nagyobb tempóra váltottak (52-26). A hazaiak ekkor már nem voltak oly’ figyelmesek, mint azt megelőzően: labdákat adtak el és a „festék” környékén mind nagyobb területet adtak át a másik oldalnak – akiknél az első félidőben kiváltképp Pupp Bence pattogtatott a képességeinek megfelelően (56-33).

A Tolna-megyeiek a nagyszünet után valamelyest összeszedték magukat, húszon belülre jöttek, a vendéglátók mintha rövid időre az öltözőben maradtak volna (59-40). Néhány percnek el kellett telni ahhoz, hogy Kovács Ádámék átbillenjenek a holtponton, aztán újra kezdték megvalósítani az elképzeléseiket (67-40). Az esélyesebb veszprémiek természetesen kontrollálták az eseményeket, jóllehet az ellen keményebb és harcosabb stílusra váltott (69-47). Az eredmény tudatában nyilvánvalóvá vált, hogy a csatát fölényesen uralt Nebojsa Pavlovicék már nem törik úgy magukat, ennek számlájára írhattuk, hogy miközben tartották a megnyugtató előnyüket, itt is, ott is potyogtak a „gólok”. Körtélyesi sokadik hármasának volt betudható, hogy a soraikat időről-időre rendezett hazaiak hetvenöt–negyvenkilencre megléptek; a záró felvonás is a huszonnégy pontos vezetésükről indult (77-53). Egy szó, mint száz: a mezőnybeli dobószázalékát jócskán leredukált veszprémiek ezt a negyedet ellazsálták, még úgy is, hogy az elején higgadtnak és pontosnak tűntek (81-55). A sportszerű bajnokin korábban fejet hajtott, lőtávolon kívül „futott” Tömösváry Mátéék helyrerázódtak, kihasználták a magassági fölényüket, illetve azt, hogy a mieink hátsó alakzata már nem volt az igazi (87-64). A kevés energiával viaskodott hazaiak körülményesen szőtték a támadásaikat, a lepattanó-csatában is mind „hátrébb szorultak”, a differencia pedig annak ellenére csökkent húsz pont alá, hogy Madár András hármasai elkezdtek a gyűrűbe hullani (89-73). A kilencvenhét–hetvenötről indult véghajrában csak egy kérdés maradt hátra, hogy a listavezető vajon eljut száz pontig, amire az elszánt Madár adta meg a választ. Persze az – összesen tizennégy triplával és ugyanennyi eladott labdával jelentkezett – övéi a sikeres büntetői nélkül is megőrizték volna a szezonbeli veretlenségüket. De hát, minden jó, ha vége jó…

Mérész Csaba: Örülök a győzelemnek, s annak is, hogy valamennyi sportolómnak szerepet biztosíthattam. A következő napokban szeretnénk a védelmünket stabilabbá tenni. Nem vitás, a folytatásban még összeszedettebbnek, magabiztosabbnak és koncentráltabbnak kell lennünk.

Morgen Frigyes: A veszprémiek az első negyedben remekül dobtak, a könnyű kosaraikkal komoly előnyt harcoltak ki, ami meghatározta a találkozó további alakulását. Idővel agresszívabb lett a védekezésünk és elfogadhatóbban játszottunk. Az ellenfelünknek gratulálok és sok sikert kívánok nekik a felsőházi play-offban.

 

Fotó: foto24.hu