Veszprém

Véget ért a 2020/21-es szezon, amelyben a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém a hetedik helyet szerezte meg. Csapatunk idén új vezetőedzővel, Baksa Szabolccsal vágott neki az NBI/B Piros csoport bajnokságának. A fiatal trénerrel készítettünk interjút az első idénye után.

 

- Ez volt az első szezonod vezetőedzőként. Hogy érezted magad ebben a kulcsfontosságú pozícióban?
-- Jól éreztem magam. Komoly kihívást jelentett, és persze voltak álmatlan éjszakáim, de rengeteget tanultam és tapasztaltam. Nagy felelősség járt a feladatkörhöz, de igyekeztem ezt jól kezelni és kihasználni a lehetőséget.

 

- Világszerte egyre több sportban láthatunk arra példát, hogy fiatal, harminc év körüli szakemberek kapnak vezetőedzői megbízást akár top csapatoknál is. Szerinted minek köszönhető ez a már-már trendnek nevezhető jelenség?
- Ez egy több szempontból megközelíthető jelenség. Egyrészt globalizálódott a világ és a sportipar is, így már nem csak azok férhetnek hozzá a szükséges tudáshoz, akik játszák az adott játékot, sportágat, hanem azok is, akik az iskolapadban, könyvekből, képzésekből szerzik az információkat. Ergo a korábbi trend, hogy a nagy játékosok karrierjük végeztével nagy edzők is lesznek talán egy kicsit árnyalódott, és több outsider kap lehetőséget. Másrészt, ahogyan minden szakma, így az edzői is modernizálódik, és kiemelten fontos kompentenciává válnak a digitális- és nyelvi ismeretek, valamint a modern edzői felfogás, a megújulás, ami versenyelőnyt jelenthet a piacon.

 

- Kik azok az edzőt, vezetők – akár más sportágat is figyelembe véve – akikre a leginkább felnézel és miért?
- Európából természetesen a nagy edző legendák, mint Zeljko Obradovic vagy Ettore Messina nagy hatással voltak/vannak rám, azt hiszem esetükben nem is nagyon kell magyaráznom, hogy miért, eredményeik önmagukért beszélnek. Az USA-ból ilyen Gregg Popovich, aki szintén legendás szaktekintély. Az új vonalas edzők közül Brad Stevens (Boston Celtics - NBA) vagy TJ Parker (ASVEL Basket – Euroleague) mindenképp inspirálóan hatnak rám. De itthonról is említhetném például Váradi Kornélt vagy Kovács Adriánt, akik fiatal magyar szakemberként kemény munkával és alázattal jutottak el a honi élvonalban vezetőedzői pozícióig. Volt szerencsém mindkettejükkel együtt dolgozni az U20 válogatottnál, ami szintén nagyon motiválóan hatott rám.

 

- Akkor beszéljünk kicsit a szezonról! Visszatekintve, hogy látod, mennyire nehezítette meg a pandémia a csapat dolgát?
- Azt hiszem nem csak a miénket, de mindenkiét nagyon megnehezítette. „Még a labdát le sem ütöttük”, de már költöznünk kellett a Vetési Albert Gimnáziumból, ami a csapat otthona volt. A szezon nagy részében közönség nélkül, üres lelátók előtt kellett szerepelnünk, több mérkőzésünk az utolsó pillanatban lett elhalasztva, stb. Szakmai szempontból természetesen a szeptemberi karanténunk után - ahonnan szinte mindenki különböző időpontban szabadult - nehéz volt a szezon kezdésre felépíteni a csapatot, nem is kezdtünk csúcsformában, de decemberre beérett a munka és elkezdtük elindulni felfelé.
Nagyon sűrű volt a program idén, hogy tudtátok felkészíteni erre a játékosokat?
Starhon Katalin erőnléti edző kolléganőmmel/barátommal/jobb kezemmel folyamatosan egyeztettünk, és igyekeztünk a terhelést mind csapat, mint egyéni szinten úgy beosztani, hogy mindenki a legjobb formáját tudja hozni a mérkőzéseken. Ez természetesen nem egyszerű, illetve a sérüléseket sem lehet olykor elkerülni, de mindig törekedtük a legjobbra. Emellett nagyon fontos volt a mentális felkészítés is erre a sorozatterhelésre, annak a légkörnek, mentalitásnak a megteremtése, ami egy nehéz helyzetben tovább lendítette a csapatot, egyénileg erőt adott a játékosoknak és értelmet, motivációt a munkához. Ez számomra talán a legnagyobb jelentőségű feladat volt.

 

 

- Mi volt összességében a legnehezebb feladat számodra az idény során?
- Megpróbálni mindig megújulni, és folyamatosan fenntartani a tüzet/érdeklődést egy heterogén közegben, hisz játéktudást, tapasztalatot, képzettséget, motivációt és célokat tekintve nagyon vegyes csoport jött össze idén. Belőlük kellett egy ütőképes csapatot formálni, mindezt úgy, hogy akik előrébb tartanak, azok is formába lendüljenek, akik pedig nem, azok fejlődjenek, tanuljanak.

 

- Volt a kezed alatt három rutinos, meghatározó játékos és sok fiatal. Úgy tűnt, tulajdonképpen az elejétől kezdve, hogy megfelelő volt a kémia a csapaton belül. Te hogy látod ezt, illetve minek volt ez köszönhető?
- A csapattá válás elméleti háttere szerint a következő szakaszokon kell végig mennie egy közösségnek, hogy megfelelőképpen működhessen: alakulás – viharzás - norma képzés – működés. Ezeken mi is végig mentünk. Kifelé nem látszódott, de nálunk is voltak súrlódások, ami természetes, sőt szükségszerű. Azt hiszem az, hogy viszonylag gördülékenyen ment az összeszokás, annak köszönhető, hogy már a legelején világosan lefektettük az alap elvárásokat egymással szemben, mindenki által elfogadott célokat határoztunk meg, és ezekhez végig tartottuk magunkat.

 

- Ha egy dolgon változtathatnál utólag, mi lenne az?
- Salgótarjánban visszafogottabban fejezném ki a véleményem (nevet.)

 

- Összességében elégedett vagy a csapat teljesítményével?
- Igen.

 

- Az utolsó meccset nézők előtt játszottuk, milyen érzés volt?
- Nagy jó érzés volt. Rengeteget dolgoztunk, mindent kiadtunk magunkból az évad során, jól esett, hogy a szezon lezárásaképp megtapsoltak minket a szurkolóink.

 

 

- Úgy alakultak a helyezések, ahogyan azt vártad - az egész bajnokságot illetően?
- Nagyjából igen, bár a Miskolcot sajnálom, hogy kiestek. A feljutókat tekintve meglepetések születtek, és kíváncsian várom, hogy melyik csapat harcolja ki az A-csoportos tagságot a döntőben.

 

- Melyik együttes okozta a legnagyobb meglepetés szerinted az idén?
- Az Rátgéber Kosárlabda Akadémia kifejezetten kellemes meglepetés volt, újoncként nagyon jó kosárlabdát játszottak és megérdemelten jutottak a Playoffba. Illetve a MAFC tavaszi formája is tulajdonképp meglepetés volt a gyengébb kezdésük után, de bebizonyították, hogy milyen jó csapatuk van.

 

- Mik a nyári terveid?
- Először is szükségem lesz egy kis kosárlabda mentes pihenésre, hogy feltöltődjek. Igyekszem minél több időt tölteni a menyasszonyommal és a kiskutyámmal. Majd természetesen folyatódik a munka, eleinte leginkább tanulással, önképzéssel. Majd a nyár közepén pedig az U20-as férfi válogatott felkészülése és tornája lesz a fő feladat számomra, ahol mindig nagyon jó impulzusok érnek. Ezt követően pedig kezdjük majd az alapozást.