Veszprém

Véget ért a 2020/21-es szezon, amelyben a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém a hetedik helyet szerezte meg. Csapatkapitányunkkal, Szabó Péterrel beszélgettünk a mögöttünk álló idényről, annak nehézségeiről, valamint a nyári terveiről.
 

- Milyen volt az első szezonod csapatkapitányként?
- Megtisztelő. Ahol tudtam, segítettem a srácokat és az edzőt. Máskor is voltam csapatkapitány, igaz, az utánpótlásban volt. Irányítóként is mindig az edző meghosszabbított keze voltam, így nem volt nehéz.

 

- Milyen plusz feladatot jelentett ez számodra?
- Jobban oda kellet figyelmem, hogy melyik fiatal hogyan reagál egy-egy szituációra. Itt főleg a mérkőzés előtti és utáni mentális felkészülést értem. Van, akivel többször kellet külön beszélni, de van, akivel csak egyszer-kétszer. Taktikai utasításokban is próbáltam minél többet segíteni. Igaz, Baksa Szabolcs vezetőedzőnk mindenre nagyon oda figyelt, így nekem is könnyű volt segítenem a fiúkat.

 

- Mennyiben változott, ha változott, így a kapcsolatod a többiekkel? Igaz, sok új csapattársad lett…
- Madár Bandin és Szűcs Petin kívül mindenki új volt. Szerintem teljesen rendben volt a kapcsolatom mindenkivel. Természetes van, akivel szorosabb és van, akivel kevésbé. Egy csapatnál ez természetes.

 

- Milyen volt ennyi fiatallal együtt dolgozni?
- Nehéz, de kihívásként éltem meg. Sokkal türelmesebbnek kellet lennünk nekünk, idősebbeknek. Viszont a fiatalok nagyon hamar tanulnak.

 

- Miben volt más ez a szezon, mint a többi?
- Egyértelműen a pandémiát emelném ki. Nézők és szurkolók elött játszani mindig jó. Nagyon örülök, hogy az utolsó mérkőzésünket élőben láthatták a szimpatizánsaink.

 

 

- Sok időt töltöttél a pályán. Miben változtattál a felkészülésedben annak érdekében, hogy ezzel a terheléssel végig csináld az idényt?
- A szezon előtt Baksa Szabolcs és Csorvási Levente elmondta mit várnak tőlem, így tudtam, hogy mire számíthatok. Az idény úgy indult, hogy kétszer kellett alapoznunk, kevés edzőmeccs volt és már kezdődött is a bajnokság. Már ez fura és nehéz volt. Próbáltam minél jobban karban tartani a testemet, szerintem ez sikerült is. 

 

- Mesélj erről, valamint egy kicsit a másik két srác játékáról és a velük való kapcsolatodról.
Igen, ez szerintem is így van. A legfontosabb az volt, hogy alázatosan játszottunk, nem voltunk egymásra irigyek, mindenki csinálta a dolgát és így kiegészítettük egymást. Teljesen jól működött. Bandival hat szezont húztunk le együtt, szerintem ezt nem kell magyarázni, hogy milyen a kapcsolatunk. Dukával is nagyon jól megértettük egymást a pályán és azon kívül is. Itt megemlíteném még, hogy mindketten nagyon sokat segítettek a fiataloknak.

 

- Melyik a legszebb emléked az elmúlt szezonból?
- Legszebb emlékem az alapszakaszban a pécsi, Rátgéber Akadémia elleni, kétszeri hosszabbításban elért győzelem.

 

- És a legkevésbé szép?
- Amikor nem kerültünk be a legjobb négy közé.

 

- Te hogy érzed, mennyiben sikerült megvalósítani a célt, amit a szezon elején kitűztetek?
- Szerintem a bajnokság évről évre erősödik.  Bárki bárhol nyerhet, egyre inkább kiegyensúlyozott. Szerintem mindent megtettünk a pályán, bejutottunk a rájátszásba, így elértük a célunkat.

 

- Mik a terveid nyárra?
- Most kezdem el újra az edzéseket egyénileg, ebben Starhon Katalin erőnléti edzőnk sokat segít. Sokat fogunk kirándulni a családdal, a Balatonra is minél többször megyünk. Illetve edzéseket tartok utánpótlás játékosoknak.