Veszprém

 

Veszprém, 250 néző. Vezette: Horváth, Szalai, Benedek.

Veszprém: Cook 18, Pável 5/3, Kovács 19/3, Hegedűs 13/3, Körtélyesi 29. Csere: Lógár 2, Schéda 2, Schmitz, Simon M., Bruder. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Pécs: Mándity 3, Dragasevic 14/6, Popgyákunik 10/6, Berkics 18/3, Kővágó-Laska 1. Csere: Riskó 4, Popadic 2, Benke 2, Bíró, Porrogi. Vezetőedző: Juhász Olivér.

A sérült Simon Lászlót és Helmeczi Andrást nélkülöző hazaiak nem foglalkoztak az – előzetesen a sikerüket sejtető – papírformával, helyesebben: már az elején úgy álltak a mérkőzéshez, hogy nyerni akarnak. Hegedűs Gergely meglelte a hívek által is várt „góllövő” formáját, de a társai is biztos kézzel céloztak (7-2). A labdákat szerzett mieink nyugodtnak, s egyúttal magabiztosnak tűntek, noha az esélyességük okán mifelénk nyomhatta volna a vállukat némi teher (11-5). Gyorsan és veszélyesen támadtak – néha sakk-mattig végigvitték a helyzeteket –, s mivel hátul is akadtak besegítések, hamarosan tíz pont lett a feleket elválasztó különbség (17-7). Persze az igazsághoz tartozik, hogy a vendégektől hiányzott két kulcsember – Demeter Attila és Krnjajski Boris –, ha ők vállalják az utazást, akkor a sok betörést eszközölt és pontosan dobott Ryan Cookék nem játszanak velük úgy, mint macska az egérrel (22-9). Az össze-vissza „hajigált” pécsiek nem tudtak mit kezdeni a bakonyiakkal, akiknek egyébiránt nem kellett megszakadni az igyekezetbe. A folytatás kicsit lanyhábban alakult, a HOYA-mezesek az előnyük birtokában nem erőlködtek, az ellenfél pedig szemmel láthatóan rossz napot fogott ki. A ponttalan és ötlettelen periódust Körtélyesi Gergely unta meg, aztán a légiósunk adott pompás labdákat a cimboráknak, amiket „csak” a gyűrűbe kellett pöccinteni (26-15). Ahogy az előző találkozón, a második negyedben most is esett a színvonal, Mérész-mester próbálta felrázni az övéit, ám a fogaskerekek akkortájt hangosan csikorogtak. A tanítványok ismét lassabban és körülményesebben pattogtattak, gyakran nem értették meg egymást a pályán, viszont így is tartották a megnyugtató eltérést (29-18). Mindkét oldalon sok volt a hiba és a kihagyás, a támadások vesztettek a gördülékenységükből (29-22), aztán a vendéglátók hirtelen megrázták magukat (34-22). A vetélytárs képtelen volt kibontakozni, a terheket egymás között jól elosztott Kovács Somáék kezdték kihasználni a gyenge pontjaikat (40-24).

A fordulást követően Körtélyesi hat ponttal vétette észre magát, ily’ módon életet lehelt a párharcba, az újra tapsot és éljenzést kapott csapata pedig lassan kilábalt a hullámvölgyből (46-31). Az összesen húsz labdát eladott Baranya-megyeiek már nem voltak méltó partnerek, a lendületes és élvezetes előadásra váltott, igaz, kintről nem túl jól dobott Hegedűsék elléptek tőlük (54-34). Mindennek a hátterében az állt, hogy összekapcsolódott a veszprémiek védelme, az ellenakciókból pedig könnyű kosarak születtek – olykor túl is cifrázták a lehetőségeket (59-39). Állandósult az együttesek közötti, húsz pont körüli differencia, miközben az előzetesen többre taksált – korábban a bonyhádiakat is elporolt – Berkics Bencééknek mintha a kedve is kezdett volna elmenni. A sok hibát tartogatott derbin azonban a tarthatatlan Cook-Körtélyesi párostól elég volt néhány villanás, hogy az előny tovább hízzon (67-42; előbbi harmincnyolcas, míg utóbbi harminchetes értékindexszel zárt). Mivel huszonnégy pontos HOYA-vezetésről indult a záró etap, az utolsó tíz perc előtt eldőltek a lényegi kérdések. A vendégek a becsületükért próbáltak küzdeni, míg a hazaiak a szurkolóik kiszolgálását tartották szem előtt. Inkább az utóbbi tétel igazolódott be, hiszen a helyi kedvencek akarására és hozzáállására eztán sem lehetett panasz, időnként a ritmus sem hiányzott az attakjaikból (73-47). A másik oldal rengeteg dobást puskázott el, de általában az átadásaikban sem volt köszönet, más kérdés, hogy a védekezésünknek is volt ahhoz köze, hogy ennyi botlást vétsenek (77-48). Később már csak egy gárda volt a parketten, a lepattanó-csatában ötvenkettő–huszonnégyre diadalmaskodott veszprémi, a csapnivaló dobószázalékig süllyedt PVSK alig várta a találkozó lefújását (82-50). A végén a fiataljaikat szerepeltető hazaiak ekkor valóban jól és szervezetten muzsikáltak, rutinosan oldották meg a feladatot: kedvük szerint találtak be (88-52), s ez a publikumnak is tetszett.

Mérész Csaba: Jól kezdtünk, majd jött a már „szokásos” hullámvölgyünk. Nekem megfelelt a második félidei játékunk, ugyanis nagyon akartunk: a magabiztos győzelemhez szükség volt a szívünkre is. 

 

Fotó: foto24.hu