Veszprém

 

Székesfehérvár, 100 néző. Vezette: Magyari, Esztergályos, Hernicz.

Fehérvár: Varga 20/9, Somogyfoki 7, Keller 31/18, Nyulász 11/9, Adegbite 4. Csere: Bakos 14/9, Pávay 5/3, Konta. Vezetőedző: Blahó Barnabás.

Veszprém: Jilling 11/9, Helmeczi 15, Pavlovic 24/6, Májer 10, Körtélyesi 18. Csere: Hegedűs 24, Szeifert 2, Simon 5, Sipos. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A vendégek odatették magukat a kezdő sípszó után: a szigorú védekezésüknek tudható be, hogy labdákat szereztek és lepattanókat szedtek, a másik térfélen pedig faultokat harcoltak ki – ráadásul a „gólokkal” sem maradtak adósak (0-4). A csapatok már ekkortájt többször próbálkoztak kinti dobásokkal, de mert az elején nem lelték a gyűrűtől való távolságot, a bakonyi drukkerek az agilis, nyolc lepattanót is lekapott Májer Máté pontjainak tapsolhattak (3-8). A sereghajtó kisvártatva egyenlített, de sokáig nem örülhettek, mert a listavezető megtalálta az előadásuk gyenge pontjait, ezért gyakran késztették őket hibázásra (8-14). Sajnos a pontatlanság és a kapkodás idővel a mieinkre is átragadt, mivel az együttesek egymás tévedéseiből éltek, a színvonal nem verdeste az eget (11-18). A hazaiak motiváltságára utalt, hogy percek alatt visszavették a vezetést, főként a végül negyvenhatos értékindexszel zárt Keller Iván tört borsot – a közben helyzeteket elpuskázott – Helmeczi Lászlóék orra alá (21-20). A folytatásban Hegedűs Attila is „szót kért”, ám az Alba-fiatalok egy újabb triplával jelezték: igyekeznek egyenrangú partnerek maradni (24-24). Emiatt is volt fontos, hogy az éllovas szorgosan gyűjtögette a lepattanókat, hiszen ily’ módon újabb esélyeket kapott a támadásai sikeresebb befejezéseire (25-28). Mérész-edző cserékkel próbált frissíteni, csakhogy az új emberek nehezen vették fel a ritmust. A műhelyek ebben a periódusban kosárpárbajba bonyolódtak, vagyis a hátsó alakzataikra nem fordítottak sok gondot (30-33). Jól jött hát, hogy Nebojsa Pavlovic ismét pompás napot fogott ki, a bosnyák légiós hárompontosokkal állt serege élére (35-42). A remeklésének – és a labdalopásoknak – volt köszönhető, hogy gárdája repesztett egy nulla-tizenkettes rohamot (35-51), igaz, a nagyszünet előtt megint csökkent a társai koncentrációja; a távoli kísérletek fonalát elkapó ellenfél visszajött a mérkőzésbe (42-53).

A fordulást követően Jilling László két triplát süllyesztett el, hovatovább gondoskodott arról, hogy a klubja újra kontroll alatt tartsa az összecsapást (44-59). Ha nem lankadt a figyelmük, taktikus kosárlabdával tartották kézben az irányítást, de megnyugodni nem lehetett, mert a Blahó-tanítványok teher nélkül, felszabadultan vitézkedtek és nem akármilyen dobóformát fogtak ki (50-62). A tabella-első annak ellenére uralta a csatát, hogy igazán nem tudott felpörögni, a teljes kibontakozásukat megakadályozta, hogy a riválisnál mindig akadt valaki, aki átlag felett produkált (56-66). Ebben a negyedben például Varga Máté villogott, nem csak a pontokat szórta, a mezőnyben is hasznosan dolgozott: egy ideig tarthatatlannak bizonyult (59-68). Később Hegedűs is megmutatta, hogy a HOYA-mezesektől nem csupán – a tizenegy lepattanóig jutott – Körtélyesi Gergely képes látványos zsákolásokra, de az éles hazaiaknak erre is volt válasza: becsülettel futottak az eredmény után (66-76). Tizenegy pontos vendégelőnyről indult a záró felvonás, majd a veszprémiek – a trénerük intelmeit betartva – tovább hizlalták a különbséget (67-82). Sajnos Helmecziéknek eztán sem mentek a távoli dobások, így közelebb jöttek és „festék” közeléből már pontosabban céloztak (69-86). Persze a büntetődobásaik sem voltak az igaziak (…a lefújásig tízet rontottak el), de az eltérés így sem csökkent, szó sem volt arról, hogy leadják a komolyabb vezetésüket (71-92). Négy perccel a vége előtt minden eldőlt (74-96), noha szeszélyesek voltak a vendégek: egy jó megoldást általában egy gyermeteg hiba követett. Ekkor a negyed addigi részét „átaludt” koronázó városiaknál Keller úgy döntött: a hátralévő időben egyszemélyes show-t mutat be. A huszonkét éves hátvéd gyorsan berámolt öt triplát, miközben a mieink megszerezték a századik pontjukat (89-104). A vetélytársuknál kétszer annyi lepattanóval jelentkezett Simon Lászlóék végül megérdemelt diadalt arattak, favoritként bizonyítottak, igaz, a hárompontos-mérlegükre nem lehetnek túl büszkék (…míg az ellené hetvenhárom, az övék tizenkilenc százalékos lett).

Mérész Csaba: Nekünk kicsit furcsa volt a vasárnap, kora délutáni kezdési időpont, ez rányomta bélyegét a teljesítményünkre. Persze a lényeg a sikeren van. Hullámzóan muzsikáltunk, nem pörögtünk úgy, ahogy szerettem volna, ráadásul a fehérváriak szenzációsan dobták a hármasokat.

 

Fotó: foto24.hu