Veszprém

 

Törökbálint, 200 néző. Vezette: Jurák, Varga-Záray, Szilágyi.

MTK: Jakab 27/3, Máriás 10/6, Boinitzer 17/3, Bihari 7, Szabó 15. Csere: Dobos 3/3, Mohay 3/3, Bognár 5/3, Nagy 1. Vezetőedző: Simon Nándor.

Veszprém: Cook 13, Pável 12/9, Kovács 21, Hegedűs 13/6, Körtélyesi 19/6. Csere: Helmeczi 7, Lógár 8, Schéda 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Már az elején érződött, hogy a – tabellán előrébb állomásozott – vendégek számára nem lesz lefutott a mérkőzés, a „góljaikra” rendre feleltek a bajnokira szemmel láthatóan jól felkészült, folyton egyenlített hazaiak (7-7). Az eltökélt vetélytárs rálelt a mieink védőfalán keletkezett résekre, s nemcsak, hogy felzárkóztak, a vezetést is átvették (11-14). A hatodik percben tizenhét–tizenhatot mutatott az eredményjelző-tábla, s ez arról árulkodott, hogy a felek nem a masszív hátsó alakzataikkal óhajtják behúzni az összecsapást. Mérész-mester kisvártatva magához hívta az övéit, azonban a "fejtágítója" után is sok volt az eladott labda, a személyi hiba, valamint a kapott pont a tanítványai részéről (21-16). Az MTK-vezetés szerencsére nem törte meg a bakonyiakat, mikor igazán szorult a húrok, mindig tudták, hogy mit is kell játszani (21-23). A fordulatos, a nézők számára élvezetes találkozó egy törökbálinti triplával folytatódott, majd a veszprémiek – mikor a két magasemberük, a két Gergelyük: Körtélyesi és Hegedűs a kispadon pihent – egy alacsonyabb szerkezettel igyekeztek zavart okozni, más kérdés, hogy a pályán maradt társaik a jobbnál is jobb megoldásokat keresték, időnként túlcifrázták az akciókat (27-27). Az egyetemisták eztán sem nyugodtak meg, bár az akkortájt ötven százalékos dobóformát prezentált ellenfélnél sokkal jobban szedték a lepattanókat, ugyanakkor nem éltek az így adódott második esélyekkel – ráadásul a távoli kísérleteik sem ültek (31-27). Még jó, hogy a védelmük valamelyest kezdett összeállni, persze nem annyira, hogy az ex-veszprémi Szabó Tibor a palánkok alatt ne használja ki a magassági fölényét (37-30). A vendégek a sokadik rövidzárlatuk után összekapták magukat, Pável Dániel hármasa egyfajta jeladás volt, annak hatására repesztettek egy kettő-tízes rohamot (39-40). A lendületbe jött, a mezőnyből „korrekten szórt” csapatunk ebben a periódusban már hozta a begyakorolt figuráit, az addiginál nagyobb energiával iparkodtak, hogy feltörjék a másik oldal védelmét, és annak sportolóit rossz dobásokra kényszerítsék (43-46).

Mivel a szemben állt gárdák több statisztikai adatot illetően is egyformán „muzsikáltak”, a nagyszünetet követően jól jött Körtélyesi kettő plusz egyes attakja, később pedig Ryan Cook adott zseniális passzt – a távolról időközben ismét eredményesnek bizonyult – Pávelnek (47-54; a harminc kinti próbálkozásunkból így is csak hét lett jó). A hazaiak már nem voltak olyan pontosak és élesek, mint korábban, de ezzel együtt sem szabadott leírni őket, hiszen például Jakab Péter pompásan célzott a büntetővonalról (…a tizenhét egypontos lehetőségéből csupán egyet hagyott ki; 52-58). A mozgékonyabb, faulthatáron védekezett HOYA-mezesek tartották a négy-nyolc pontos előnyüket, ám éppenséggel a rivális sem fogott ki rossz napot, időről-időre kellemetlenkedtek, okoztak nehéz pillanatokat (56-63). A csoportmásodik dominált, de a különbség továbbra sem volt megnyugtató, ezenfelül Kovács Soma, Cook és Pável akkor már a negyedik személyi hibájánál járt. Mikor újra tíz pont lett a csapatokat elválasztó differencia (56-66), a vendéghívek azt hitték, hogy a kedvenceik kiegyensúlyozottá válnak, csakhogy az MTK-nak erre is volt válasza. Miután Boinitzer Dávidék egy nyolc–nullás etappal zárták a harmadik negyedet, a záró felvonás kétpontos veszprémi vezetésről indult, mondhatni minden kezdődhetett elölről (64-66). A hazaiak pillanatokon belül visszavették a vezetést, a mieink védekezése megint csúszásban volt, elől pedig elvesztették a fonalat: több rossz döntést is hoztak. Izgalmasan alakult a derbi, hol az egyik, hol a másik csapat járt előrébb (70-72, 74-72, 76-78). A mentálisan erősebb, a lepattanó-csatában negyvenöt–harminckettőre diadalmaskodott Körtélyesiék ezután már nem engedték ki a „kormányzást” a kezükből, mindenki egy kicsivel többet vállalt, a figyelmesebb és magabiztosabb produkció pedig hamarosan a jegyzőkönyvben is visszaköszönt. Miközben apró szabálytalanságok miatt sokat állt a bajnoki, a határozottabb és a végjátékra jobban ráhangolódott Kovácsék csináltak egy négy–tizennégyes „műsort”, amivel pontot tettek a párharcra (80-92). Az utolsó percekben az történt a pályán, amit az együttesünk akart: a lefújásig kézben tartották az irányítást – visszaverték az ellen offenzíváit.

Mérész Csaba: Egy harcos mérkőzésen vagyunk túl, aminek során a védelmünk nem volt kellően stabil, ám a lényeg, hogy nyertünk.

 

Fotó: foto24.hu