Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Horváth, Tóth, Sabáli.

Veszprém: Pável, Kovács 7/3, Hegedűs 9/3, Pavlovic 17, Körtélyesi 17. Csere: Lógár 2, Helmeczi 4, Schéda 2, Balázs 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Nyíregyháza: Bús 22, Czura 17/9, Stojanovic 7/3, Sitku 7, Nagy 8/3. Csere: Oláh 5/3, Czinger 4, Mokánszki, Szondi, Vida. Vezetőedző: Siska János.

„Nekem mindegy, hogy mennyivel, s hogyan, csak nyerjünk: az egypontos sikernek is örülnék” – mondta a bemelegítéskor Mérész-edző, jelezvén: nem akármilyen csata előtt áll a tabellán második helyen álló alakulata. A tanítványai mintha rácáfolni akartak volna a szavaira, látványosan és eredményesen kezdték a – telt ház előtt megrendezett – másodosztályú rangadót, ami jó felütést adott a műsorfolyamnak (4-0). Ezzel együtt már akkor érezni lehetett, hogy a mieinkkel a bajnoki nyitányon is elbánt észak-alföldieket jó képességű sportolók alkotják – és belőlük a trénerük egy mindenkire veszélyes „bandát” gyúrt. Mindkét csapat úgy, oly’ szigorúan védekezett, hogy a másikat hibákra kényszerítse, ennek a számlájára volt írható a kevés pont: az ötödik percben hat–ötöt mutatott a jelzőtábla. Időnként szikrázott az összecsapás, dobóhelyzetbe is nehéz volt kerülni, a felek óriási munkát végeztek a pályán, viszont a támadás-befejezésekkel – kiváltképp a közeliekkel – továbbra is akadtak gondok (10-10). A nyírségieknek mindenre volt válasza, jó néhány átadásunkat lefülelték, Kovács Soma negyedzáró triplája „csak” arra volt elég, hogy a klubja közelebb férkőzzön hozzájuk. A helyi kedvencek a folytatásban sem találták a ritmust, feszülten, illetve néha elképzelés nélkül pattogtattak, pedig ha kicsivel figyelmesebbek, meglelhették volna a náluknál fürgébb „cápák” elleni fegyvert (15-21). A két Gergely, Körtélyesi és Hegedűs villanásaival sikerült feljebb kapaszkodni, a tizenhatodik minutumban tizenkilenc–huszonegyre álltak a gárdák, s ez éppenséggel nem közönségszórakoztató játékról árulkodott. A pályán hatalmas volt a küzdelem. Ha bajosan is, de a bakonyiak kisvártatva mind többször törték fel az ellen védelmét, igaz, az egyenlítésért (24-24), majd a vezetés visszavételéért szinte vért kellett izzadniuk. Csakhogy „macerás” volt úgy tartani ezt a pozíciót, hogy az egyetemisták előadásából hiányzott az összhang, aminek következtében rossz döntéseket hoztak (28-29).

A fordulást követően akarattal és elszántsággal kompenzálták Pável Dánielék, hogy ezúttal nem tudták jó játékkal kiszolgálni a drukkereiket, ám az önbizalomhiányuk továbbra is érvényben maradt (32-33). Mivel rettenetesen dobták kintről – a lefújásig két hármasuk lett jó a tizennyolc próbálkozásukból –, a bejátszásokat és a betöréseket erőltették, ami nem mindig hozott eredményt a konyhára, mert a rivális jól védte a festéken belüli területet. Mikor a szurkolók már azt hitték, hogy semmi sem jön össze, Helmeczi Andrásék hirtelen lendületbe jöttek: ha tyúklépésekben is, de elkezdtek valamiféle előnyt kiépíteni (38-35). A párharc ezen részében végre érvényesítették az akaratukat, az idegenben eddig nem túl acélos mérleggel bírt Nagy Krisztiánékat kicsit leszakították magukról (45-39). Miután a védekezésük nagyon összeállt – ha arról volt szó: lecsapdáztak –, a túloldalon dobhattak egy-két könnyű kosarat. Bár a harmadik negyed vége a tarthatatlan Bús Iván és társaié lett, kétpontos hazai előnyről indult a záró felvonás. A szimpatizánsok arra gondoltak, hogy a lepattanó-csatában dominált HOYA-mezesek innen már nem engedik ki a kezükből az ütközetet, ám a vetélytárs máshogy vélekedett, lévén, két perc alatt hintett három triplát és két duplát, amire a mieink képtelenek voltak felelni (45-54). A veszprémiek teljesen leblokkoltak, Mérész-mester hiába kért időt, az akkortájt a Czura Attila által húzott nyíregyháziak repesztettek egy nulla–tizenhetes rohamot, ami padlóra küldte a vendéglátókat. Innen már nem volt visszaút, jóllehet Körtélyesi megtörte a gólcsendet. A remek hatékonysággal tüzelt rivális nagy elánnal küzdött, s ezzel megfojtották a bátortalan veszprémiek vérszegény attakjait: a helyzeteket ugyanis megcsinálták, de a végrehajtásokba rendre hiba csúszott (…a mezőnybeli dobóformájuk a végére harminchat százalékos lett; 51-64). A publikumon semmi sem múlt, a hajrában is bíztatta az összesen huszonegy labdát eladott övéit, pedig akkor már majd’ mindenki tudta, hogy a játékot okosan lassított nyírségiek ellen, a fordításhoz csoda kellene. Ami a sportpályákon ritkán „üti fel a fejét”.

Mérész Csaba: Először is gratulálok az ellenfélnek. Ma mintha nem lettünk volna itt fejben, ennek tudható be, hogy a támadásszövéseink zöme katasztrofális lett.

 

Fotó: veol.hu