Veszprém

December 10-én, 17:00-tól a Veszprém Kosárlabda Klub az Óbudai Kaszások csapatát fogadta a Vetési Albert Gimnáziumban, és győzte le 92:79 arányban. A lelátón pedig nekik tapsoltak az egykori veszprémi csapatok tagjai. Az ok, amiért ilyen szép számban összegyűltek az egykori kedvencek az volt, hogy az egyesület erre a napra szervezte azt az ünnepi vacsorát, amelyen az 1951-ben, azaz hetven évvel ezelőtt megalapult veszprémi kosárlabdázás korábbi és jelenlegi játékosai és edzői találkoztak és elevenítették fel a szép emlékeket.
 
A Historia Hangvillában 20:00-kor kezdődő rendezvény, amelyen közel nyolcvan fő vett részt, ünnepi beszédekkel kezdődött.
 

Elsőként Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte a résztvevőket és gratulált a csapatnak az aznapi győzelemhez. A városatya elmondta, hogy megtiszteltetés részt venni ezen az eseményen, amelyen egy hetvenéves városi sportegyesületet lehet ünnepleni,. A kosárlabda immáron generációkon át ad közösségi élményt a helyieknek. Kiemelte, az elmúlt másfél, pandémia által sújtott esztendő különösen ráébresztette az embereket arra, hogy milyen fontos az ilyen közösségekhez tartozni és azok céljaiért tenni. Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult az elmúlt hetven évhez és további sok sikert kívánt a csapatnak.
 

Ezután az egykori csapattagok nevében az a Dr. Fülöp István mondott beszédet, aki anno az NBI-be feljutó gárda játékosaként az egész bajnokság gólkirálya lett 1969-ben. A veszprémi kosárlabda egyik legnagyobb ikonja egy kis múltidézését tartott a jelenlévőknek, bemutatva a saját, kihívásokban nem szűkölködő időszakának – játékosként, edzőként és sportvezetőként is dolgozott a klubnál – sikereit és kudarcait egyaránt. Nem feledkezett el arról sem, hogy méltassa egykori csapattársait és mindazokat, akik segítették a sportág helyi fejlődését. A jelenlegi gárda felé barátságosan jelezte, van még miben javulni, majd sok sikert kívánt a fiúknak a fejlődéshez és a következő szint eléréséhez.
 

Az utódok képviseletében a kilencvenszeres válogatott, és 2011-ben az év magyar kosárlabdázójának megválasztott Horváth Ákos szólt a vendégekhez. Elmesélte annak a történetét, hogyan került Veszprémbe, hogyan győzte őt meg Csorvási Levente és Naményi Miklós azzal a vízióval, amelyért most együtt küzdhet azokkal a rutinos játékosokkal, akikkel szívesen játszott volna együtt már korábban is. De a gárdában szereplő fiatal tehetségekre is kitért, akik kapcsán megemlített azt a történetet, amikor is Dancsecs András kb. száz-százhúsz hárompontost dobott be zsinórban egy dobóedzés során. Úgy látja, adott az együttes ahhoz, hogy az élen végezzen a bajnokságban a szezon végén.   
 
Az ünnepi beszédek sorát Naményi Miklós, a Veszprém Kosárlabda Klub vezetője zárta. Az elöljáró kiemelte az aznapi győzelem fontosságát, majd megköszönte a részvételt a díszvendégeknek és az egykori kosárlabdázóknak. Röviden elmesélte, hogyan vált az élete, sőt a mindennapjai részévé a sportág, majd az a klub amely ma már 149 igazolt sportolót számlál és több mint ötven gyermeket, akik az előkészítő csoportba járnak. Felsorolta az elmúlt hetven év legszebb eredményeit a pályán és azon kívül egyaránt, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy Fortuna szinte soha sem kedvezett a veszprémi kosárlabdának, amiért aztán mindenkinek hatványozott erőfeszítéseket kellett tennie az előrelépés érdekében. Fájónak nevezte, hogy az idei szezon az első az elmúlt hetven évben, amikor az egyetem szó nem szerepel a csapat nevében. Megerősítette, hogy a cél a bajnoki cím megszerzése, és az „A” csoportba való feljutás. Végezetül kiemelte kollégái szerepét a következő hetven év építésében.
 

Ezt követően a Veszprémi Egyetemi Sport Club képviseletében Szokolik Gergely, valamint a Veszprém Kosárlabda Klub képviseletében Naményi Miklós tettek bejelentést a két egyesület közös jövőbeli együttműködéséről. Ennek értelmében a felek közös toborzásokat szerveznek az iskolákban a következő szezontól és egymás irányába terelné a jelentkezőket a fiú és lány szakágak szerint. A VESC képviselné a női vonalat, amihez a VKK hozzájárulna játékosállománnyal.

 
Többéves hagyomány klubunknál, hogy az utánpótlás játékosokat, edzőket a szezon végi évzárón díjazzuk. Ezen díjak értékét azonban a klubvezetés azzal emeli mostantól, hogy a veszprémi kosárlabdázás egy-egy ikonikus alakjáról nevezte el azokat.
 
A jövőben az év legjobb játékosának járó díj Dr. Fülöp István nevét viseli majd. Az egykori kiváló játékos a Szombathelyi Haladásban kezdett kosárlabdázni 1964-ben, majd egyetemistaként került Veszprémbe. Eredményességével nagyban hozzájárult a veszprémiek emlékezetes NB II-es bajnoki címéhez. A legszebb sikerek 1969-ben fűződnek nevéhez, hiszen az év végén az NB I gólkirálya lett! Az első NB I-es szereplése során 642 pontot ért el. A szakemberek felfigyeltek rá és tagja lett a főiskolás válogatottnak. Mint ötödéves hallgató́ a tudományos országos diákköri pályázaton első díjat nyert, amiért országos "Jó tanuló, jó sportoló" kitűntetést kapott. Az akkori veszprémi kosárlabdacsapat emberi értékeit tökéletesen mutatja, hogy ugyanezen megmérettetésben csapattársa, az NB I-ben kezdőként játszó Borszéki János lett abban az évben a második helyezett. Az 1980-as években edzőként vezette az akkori NB II-es csapatot, majd 1994-től az NB I/B-be feljutó klub vezetőjeként dolgozott.
 

A legjobb védőjátékos díjat arról a Szathmáry Attiláról lett elnevezve, aki 1974-ben a Veszprémi Egyetem vegyészmérnök szakára nyert felvételt és akkor kezdte el kosárlabda pályafutását Veszprémben. Tagja és csapatkapitánya volt az 1982-es és 1984-es NB I-es csapatnak. 1985-ben vette át az edzői sípot a később Úttörő Olimpián 5. helyezett utánpótlás csapatnál Somogyi Istvántól, amellyel később rendre, minden korosztályos országos döntőben szerepelt. A versenysportolóként eltöltött tizenhét szezon alatt mindig példaképe volt akár játékosként, akár edzőként a fiatalabb játékosoknak. Szívóssága, kitartó mentalitása mindig a legjobb játékosok, ezen belül is a legjobb védők közé emelte. Ahogy sokan emlékeznek rá, ha Attila segítségül hívta a faultot játéka közben, ott azt senki nem kérdőjelezte meg. Példát mutatott tanítványainak az élet minden területén. A mai napig aktív tagja klubunk felnőtt megyei csaptának.
 

A jövőben díjazni fogja az egyesület a legtöbbet fejlődött játékost is. Ezt az elismerést egykori játékosunkról, Horváth Zoltánról nevezzük el. „Cece” 1998-ban érkezett Veszprémbe a Zalaegerszeg ifi csapatából. A 206 cm-es tehetség nemcsak a sportra, de a tanulmányaira is nagy hangsúlyt fektetett. Öt évig fejlődött a Veszprém színeiben, aztán Pécsre igazolt, majd egy rövid görögországi kitérő után Paksra, végül Szombathelyre. „A” csoportos magyar bajnok és kupagyőztes lett és sokszoros magyar válogatott. A nemzeti csapatban szintén meghatározó alakká vált. Tizenkét évvel ezelőtt tragikus végkimenetelű autóbalesetben hunyt el. Nyugodjék békében! A díj elnevezéséről szóló oklevelet egykori játékosunk édesapja vette át.
 
Az év utánpótlás edzője díj a jövőben Petőfi Lajos nevét viseli majd, aki volt, hogy egy időben irányította vezetőedzőként városunk férfi és női kosárlabdacsapatát is az élvonalban. Ilyenre azóta sem volt példa egy szakember részéről sem hazánkban. Veszprémbe tanárként érkezett, ám közel négy évtizedet dolgozott a helyi kosárlabdaéletben, így a sportág veszprémi történelmének emblematikus alakja lett. Mindig igyekezett mindenből és mindenkiből kihozni a maximumot. Tavaly ment nyugdíjba, és Ranolder-díjat kapott az oktatás és nevelés területén végzett magas színvonalú szakmai munkája elismeréseként.
 
Ezt követően jöhetett az est kötetlen része és a vacsora. A résztvevők számára azonban tartogatott egy feladatot a rendezvény. Az előre kihelyezett szavazólapokon meg kellett választaniuk a veszprémi kosárlabda történetének legjobb edzőjét és öt legjobb játékosát. Ezt a sporttársaktól kapott elismerést játékospályafutása elismeréseként Dr. Fülöp István, Szathmáry Attila, Szokolik Gergely, Szabó Péter és Madár András vehette át, míg az álomcsapat vezetőedzőjének Mérész Csabát tartották méltónak a szavazók. Városunk kosárlabda legendái hatalmas taps közepette vehették át a nekik megítélt díjakat. 
 

A rendezvény ezt követően szépen lassan véget ért, habár úgy tűnt napokig tudnának szakmázni és sztorizni a vendégek. Jó érzés volt együtt látni azokat az embereket, akik olyan sokat tettek és tesznek a veszprémi kosárlabdáért.
 
Az esemény galériája ezen a linken tekinthető meg.
 
Ünnepi rendezvényünket az alábbi cégek támogatták. Köszönjük szépen!