Veszprém

 
Az elmúlt bő két hónapban alaposan átalakult a csapat kerete. Ez minek volt betudható?
Naményi Miklós: Azt hiszem, hogy ennek az interjúnak az lehet a célja, hogy itt és most tiszta vizet öntsünk a pohárba, és nagyon őszintén, kendőzetlenül beszéljünk mindenről. Én mindig azt vallottam, hogy az a jó, ha a külvilág nem csak feltételezésekből él, hanem hiteles információkból.
Novemberben kezdődtek a problémák a csapattal, és aztán decemberben mindez odáig eszkalálódott, hogy közös megegyezéssel megváltunk sportigazgatónktól, Csorvási Leventétől. Ez értelemszerűen magával hozott egy-két változást, ami a vezetőedző leköszönését és két játékos távozását eredményezte.
Így tehát kellett találnunk egy új edzőt, és az élet ilyenkor igazol, hiszen esetünkben egy héten belül megtaláltuk Zeljko Lukajic mestert. Rengeteget beszélgettünk a megegyezést megelőzően. Hatalmas tapasztalattal rendelkezik, ráadásul csatlakozott hozzá Pavle Ilic is, akinek fiatal kora ellenére nagyon komoly szakmai előmenetele van már. Velük egy totális szerb mentalitás érkezett egy olyan filozófiával, aminek én nagyon örülök, hiszen a világon a második-harmadik helyre rangsorolható a szerb utánpótlás nevelés. Nekünk pedig mindig is az volt a célunk, hogy az utánpótlásképzésben olyan eredményeket tudjunk felmutatni, ahol nemcsak a magyar első osztály számára nevelünk játékosokat, hanem az európai vagy akár a világ kosárlabdázása számára is. Magyarországon vannak tehetséges fiatalok. Nekünk tehát ez a célunk, és ehhez ők ketten tökéletesen illenek, és kiváló továbblépést biztosítanak e tekintetben. Az érkezésük nagy változást hozott. Zeljko mester nagyon sok esetben felnyitotta a szememet, hogy ki az a játékos, akire hosszú távon lehet építeni, és kire nem.
Ha visszatekintünk egy kicsit a múltba, akkor gyakorlatilag minden évben egy új csapatot kellett építenünk, és így nem volt igazán kötődése a veszprémi csapathoz sem a szurkolóknak, sem a vezetőségnek, de még a játékosoknak sem egymáshoz. Nem volt tehát egy megfelelő alap. Szerencsére most már a mi utánpótlásnevelésünkből megérkeztek olyan U18-as és U20-as játékosok, akiket be tudunk építeni a felnőtt csapatba és tudnak ott játszani. Ők jelentik nekünk a jövőben az alapot. Ez irányba történt tehát egy jelentős változás a klubunknál.
 
Milyen elvárásokat fogalmaztak meg az új vezetőedzővel, Zeljko Lukajicssal szemben?
N.M.: Röviden összefoglalva azt, hogy a jövő csapatának az alapját rakja össze.

 

Mester, mik az eddigi tapasztalatai Veszprémben? Hogy érzi magát?
Zeljko Lukajic: A városról és a klubról, valamint az itt kialakult kapcsolataimról csak is jót tudok mondani. Minden igazán pozitív itt. Ezért is éreztem úgy, hogy ide kell jönnöm dolgozni. Látom a lehetőséget, az elképzelést és támogatást mindahhoz, hogy valami nagyot alkossunk itt, nagyobbat, mint korábban bármikor.
A csapatot illetően azt tudom mondani, hogy a legjobbat próbáljuk kihozni mindabból, ami a rendelkezésünkre áll. A legnagyobb probléma az edzésekkel van, mivel nehéz összehoznunk olyan tréningeket, amelyen legalább tíz játékos a rendelkezésre áll. Nagyon sok fiatal játékos van, akikre majd csak a jövőben lehet számítani, és van olyan játékosunk, aki pedig háromszor edz egy héten. Sokszor megesik, hogy nyolc játékossal edzünk úgy, hogy két nap múlva meccsünk van.
Azt gondolom, hogy a legfontosabb feladat a számunkra az, hogy levonjuk és összefoglaljuk a tanulságokat, és egy olyan koncepciót alkossunk, amelyhez mindannyian tartjuk magunkat a közeli és a távoli jövőben egyaránt. Ezért kezdtem el egyre nagyobb teret adni akár a mérkőzéseken is a fiatal játékosoknak, például Osztoics Milánnak és Birkás Andrásnak, illetve a felnőtt edzéseken már több fiatalunk szerepel, Végh Mátyás, Kiss Levente, vagy Kalincsák Kolos, hiszen ők jelentik a veszprémi kosárlabda jövőjét. Amikor egy csapatot építesz, akkor ezek a játékosok az építőkockák.  
 
Jelenleg főként fiatal játékosokból áll a keret, kiegészülve három rutinos spílerrel Szabó Péterrel és Horváth Ákossal, valamint a légiós Stefan Glogovaccal. Az együttes átlagéletkora 23,5 év. Milyen a csapat kémiája így?
Z.L.: A csapat kémiája nagyszerű. Nincs gond az edzésekhez való hozzáállással sem. Ők mind rendes srácok, de nem merülhet ki ebben a munkájuk, hiszen ez alapvető elvárás az életben. Az biztos, hogy az említett idősebb játékosok tudnak segíteni a fiataloknak az útjuk során. Viszont a rutinos játékosoknak az edzésen azzal a problémával kell szembenéznie, hogy a fiatalok még nem tudják azt a kihívást jelenteni számukra, ami a mérkőzéseken vár majd rájuk. A fiatalok még nem rendelkeznek a megfelelő erővel, fizikummal és a nyomást, a felelősséget sem tudják úgy kezelni. Mindez pedig összeadódik és hibákban mutatkozik meg a meccseken. Ez egy fejlődési folyamat, amelyhez időre van szükség, és a végén a megfelelő kiválasztást követően tudunk tovább haladni.

 

A szezon kezdetén a feljutást célozta meg a klubvezetés. Változott ez az elképzelés az elmúlt időszakban?
N.M.: Azzal, hogy decemberben megtörténtek ezek a változások, a klubra és a csapatra nézve egyfajta vizsgálatot kellett elvégezni. Az eddigi célok a működésünk, a játékosigazolások és a csapat összetétele kapcsán teljesen téves volt. Nagyon minimális realitása volt annak, hogy abban a koncepcióban el tudjuk érni, hogy egyszer „A” csoportos csapat legyen Veszprémben. Őszintén be kell vallanom, hogy az elmúlt öt-hat évben rengeteg energiával és drága tanulópénzzel fizettünk azért, hogy idáig eljussunk, és ezt megértsük. De annak örülök, hogy ez megtörtént, és most eljutottunk arra a pontra, hogy én is és a Klub is látja, hogy teljesen más irányba kell elindulnunk azért, hogy a célunkat elérjük.
Ez a fajta tisztánlátás megszületett, aminek nagyon örülök. Ez predesztinál minket arra, hogy nagyon jó fiatal játékosokat neveljünk, akikből remek felnőtt kosárlabdázók lesznek, és akik Veszprémben tudnak maradni. Régebben mindig azt mondtam, hogy Magyarországon egy bizonyos szint felett már nem tudod azt megtenni, hogy csak saját nevelésű játékosokkal versenyezz. Ezt vissza kell vonjam annak tükrében, amit most Zeljko és Pavle képvisel. Elmondták, hogyha például megnézzük a Crvena Zvezda csapatát, akkor találunk ott hat-nyolc olyan fiatalt, akik náluk nevelkedtek, velük kezdtek el kosárlabdázni, és most már az Euroligában játszanak. Ez a csapat hatalmas győzelmet aratott a kupadöntőben a Partizan Beograd ellen, amely tele van idegenlégiósokkal és Zeljko Obradovic a vezetőedzőjük.
Úgy gondolom, hogy Magyarországon is meg lehet ezt oldani, és lehet fejlődni akár európai szintig is. Ehhez megfelelő kiválasztást kell alkalmazunk, és nemcsak a saját, de más fiatal magyar játékosokat is arra kell nevelnünk, hogy ne egy „A” csoportos csapat kispadjának a végén akarjanak ülni, hanem igenis lehetőségük van ennél magasabb célokat elérni. Nem csak a „kiváltságosok” lehetősége a magyar NB I/A-nál magasabb szinten kosárlabdázni. Elképzelhető, hogy két-három évig tart ez az építkezés, de akkor is megvan a határozott irány és a határozott cél.
 

Mi a legfőbb cél a szezon hátralevő részét illetően, és mi lesz azt követően?
N.M.: A szezonban továbbra is minél több meccset meg akarunk nyerni, de a fő cél az, hogy a jelenlegi csapatból megtaláljuk azokat a játékosokat, akikre ezt a tervezett elvégzendő munkát és a jövőbeli céljainkat alapozhatjuk. Természetesen már elkezdtünk keresni más fiatalokat is, számos ügynökkel felvettük a kapcsolatot, hogy találjunk és Veszprémbe hozzunk olyan játékosokat, akik megfelelnek ennek a filozófiának és szeretnének munkával eredményt elérni. Őket várjuk ide!
Z.L.: A rövidtávú cél a legjobb nyolcba való bekerülés. A játékosokat illetően elmondhatom, hogy mindenképpen megtartanánk a következő szezonra azokat, akikre lehet számítani, hogy átvegyék a kosárlabda filozófiánkat. Egy nagyon alapos elemzést is el kell végeznünk, amely alapján felállítunk egy kritériumrendszert és szabályokat, hogy milyen profilú játékosokat szeretnénk, hogy Veszprémben kosarazzanak. Ragaszkodnunk kell ezekhez a szabályokhoz és a lerakott alapokhoz, ehhez mindenkinek tartania kell magát, hiszen ez hoz eredményt majd a számunkra a jövőben. Ezek a szabályok nemcsak a játékosokra, de ránk, a stábra és a klub dolgozóira is vonatkozni fognak. Mindenki számára a klub kell, hogy a prioritást jelentse, és ehhez mindenkinek bele kell adnia mindent. Hiszen ha valaki a klub fölé emeli magát, akkor annak nincs helye közöttünk. Meg kell tanítani a fiataloknak, hogy szeressék a klubot, annak színeit, hittel és érzelemmel játszanak, valamint megértsék, hogy a klub által a saját ambíciójukat is elérhetik, hiszen egyedül az egyesület az, amely segíthet nekik a magasabb szint elérésében. Ezért kell nekik mindent kihozni magukból a klub érdekében. Ezek a legfontosabb szabályok minden komoly kosárlabda klubnál a világon. Ezért cserébe a klub majd egy napon aztán, egy szép ünnepség keretében visszavonultathatja a mezüket. Viszont ha egy játékos számára a saját egoja és statisztikája a fontos, akkor váltson sportágat, és keressen egy egyéni sportot. A legfontosabb ugyanis mindig a csapat győzelme kell, hogy legyen. Ezért nem engedem a játékosoknak, hogy a meccs után a statisztikáikat nézzék. A véleményem az, hogy ha egy játékos negyven pontot dob egy mérkőzésen, de a csapat nem nyer, akkor ő nem a megfelelő játékos. Mivel egy igazi játékos mindenét beleadja a csapat győzelme érdekében.
Egy csapat úgyis mindig kinevel legalább egy jó játékost, aki aztán még egy szinttel feljebb kerül. Ez is egy folyamat. Ha egy szülőt megkérdezünk, hogy ki a legjobb egy adott dologban, akkor a saját gyermekét fogja mondani. Viszont, ha megkérdezzük a gyerekeket, hogy ki a legjobb közülük, akkor egyből megadják majd a helyes választ. Így lehet általuk elérni, hogy megtörténjen a kiválasztás. A játékosok is tudják a pályán, hogy bizonyos helyezetekben ki közülük a legjobb. A profi játékosok már felismerik, hogy kinek van jó napja közülük, vagy ki tud jobban előnyt kialakítani az adott ellenféllel szemben. Ezt már fiatal korban meg kell tanítani a játékosokoknak, így kell szocializálni őket. Együtt ünneplünk, de együtt is sírunk. Ha a játékosok már együtt járnak kávézni, és közben a kosárlabdáról beszélgetnek, akkor már tudjuk, hogy jó úton járunk. De ez a folyamat nem megy végbe egyik napról a másikra, és a klub minden egyes tagjának meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.
N.M.: Zeljko mindig azt mondja, hogy nem az eredmény a fontos a jövő szempontjából, hanem a filozófia és hogy annak megvalósulása által, hogyan tud feljebb lépni a csapat, a klub. De sosem nevezi meg az eredményt, nem beszél bajnoki címről vagy kupagyőzelemről. Hiszen ha felépítünk egy csapatot és együtt fejlődünk, akkor bármit elérhetünk. Ez nagy különbség.
Z.L.: Ha valami újat építünk, akkor természetesen szükségünk van tapasztalatra, de éhségre is a siker iránt. Az a játékos, aki nem éhes, az nem akar dolgozni, edzeni és játszani. Amikor éhségről beszélek, akkor eredményekre, szenvedélyre és sikerre gondolok. Nem hagyatkozhatunk kizárólag a tapasztalt játékosokra, szükségünk van fiatal játékosokra, akik éhezik a sikert. A játékosok néha nagyon trükkösek tudnak lenni. A rutinosak tudják, hogy egy edzésen mibe, mennyi erőfeszítést kell beletenniük, így viszont nem lépnek már ki a komfortzónájukból. Természetesen tisztában vannak vele, hogy nélkülözhetetlenek a csapat számára, hiszen ők a vezérek és a tapasztaltak. Ezért kell olyan csapatot építeni, amelyben harcosok vannak és egészséges versenyszellem, hiszen ez visz a siker felé. Ezért választom külön az edzéseken a fiatal és az idősebb játékosokat. Azt akarom, hogy a fiatal játékosok mindig nyerni akarjanak az idősebbekkel szemben az tréningeken, míg a rutinosaktól azt várom el, hogy ne hagyják nyerni az ifjoncokat. Ebből mindkét félnek előnye származik. Ezért hiszek a megfelelő edzésben, mert az megadhatja azt, amire szükségünk van. Ha edzésen megmutatod, hogy jó vagy és fejlődsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy a meccsen pályára kerülsz. Csak azokban a játékosokban hiszek, akik az edzésen kihozzák magukból mindazt, ami bennük van, nem elég azt mondani, hogy majd a mérkőzésen mindent beleadok. Ilyen az én kosárlabda iskolám.

 

 

Az NBI/B Piros csoportjának átlagához viszonyítva mindig szép számban jönnek a Szurkolók a mérkőzéseinkre. Mit üzennek nekik és a csapatot támogató szponzoroknak?
N.M.: Az eddig elmondottak fényében tisztán látszik, hogy a célunk az, hogy ők tudjanak kötődni egy olyan csapathoz, amely hosszútávon szerethető és látszik a fejlődése. Most egy átmeneti időszakban vagyunk. Tudom, többször is mondtunk már ilyet. De most évközben olyan alapokat kell letennünk, ami meghatározza, hogy a jövőben merre tudunk tovább menni. Ez az alap stabil, Zeljkoval és Pavleval mindenképpen, valamint az idősebb játékosainkkal, továbbá azokkal a fiatalokkal, akik már most is a csapat tagjai. Vannak nehezebb és könnyebb időszakok, ahogy vannak sikeres és kevésbe sikeresek is. Ez most az építkezés időszaka. Bízom benne, hogy ebben a periódusban is ugyanúgy szívvel-lélekkel támogatnak minket, és aztán majd a sikerek is szépen elkezdenek jönni. Most nekünk egy fiatal játékosunk jó teljesítménye már sikernek nevezhető. Bízom ennek a közösségnek az építő erejében és abban, hogy mindenki magáénak érzi majd a célkitűzéseinket.
Z.L.: Szeretném kiépíteni az utat és kialakítania a munka folytonosságát, téve mindezt a klub jövője érdekében. Ez az egyesület nem tud minden évben tíz játékost igazolni, de ha megteremtjük az alapokat, amelyre aztán folyamatosan építkezünk, akkor biztos vagyok benne, hogy meg lesz az eredménye. Nagy vágyam, hogy ebből a klubból legalább egy felnőtt válogatott játékos kikerüljön Magyarország számára. Egy kiemelkedő kosárlabdázó jelentené a legjobb marketinget az egyesület, a város, sőt akár az egész ország számára is. A karrierem során rengeteg ilyen példa volt. Korábbi csapatom, a Hemofarm Vrsac esetén elmondhatom, hogy korábban senki sem ismerte sem a várost, sem annak névadó szponzorát, főként nem a tengerentúlon. Majd Darko Milicic az NBA-be került 2003-ban, második választásként a drafton LeBron James után, és a klub elnöke máris David Stern (az NBA első embere volt – a szerk.) mellett ült az asztalnál. Majd nem sokkal rá a Hemofarm frenchise üzletet nyitott az USA-ban, ugyanis a céget megvásárolta a német STADA, amely döntésének hátterében nagy befolyással bírt a szerb gyógyszeripari cég megnövekedett marketing ereje. És mindez egy kosárlabdázónak volt köszönhető.
N.M.: Ehhez még hozzátenném Zeljko nagy igazságát: hosszútávon az emberek, a szurkolók vagy akár a szponzorok nem az eredményekre, a kupákra vagy az érmekre emlékeznek, hanem a játékosokra. Például arra, hogy az adott játékos melyik klubban kezdte el, honnan indult el és lett belőle valaki. A többségnek fogalma sincs, hogy Nikola Jokic mit ért el Szerbiában, de azt tudják, hogy honnan származik és honnan került az NBA-be. Ezért is fontos tehát elsősorban játékosokat nevelnünk, ezért is hiszek olyan nagyon ebben a koncepcióban.

 

 

Fotók: Fux Marcell - veszpremkosar.hu